A marokkói kavarodás

A marokkói szultán trónja körül még tart a zavar. Franczia forrásból eredő hirek szerint Abdul Azisz elhatározta, hogy átengedi trónját az öccsének és lemond a további küzdelmekről. Tekintetbe véve, hogy Mulej Hafidnak a hatalmak által való elismerése dolgában a minap Németország szóbeli figyelmeztetést küldött a hatalmaknak, és hogy Francziaország sem ellenezte Mulej Hafid elismerését, a marokkói trónváltozás körülbelül elintézettnek tekinthető. Csak élénk és izgatott diplomácziai vita és magyarázgatás lesz még, a melynek homlokterében Németország és Francziország fog állani.

Németország minapi figyelmeztetése ugyanis, amelynek az volt a tartalma, hogy Marokkó békéje érdekében Mulej Hafidnak szultánná való gyors elismerése csak hasznos volna, nagyon elkedvtelenítette a francziákat. Azt mondják, hogy ezzel a figyelmeztetéssel csak azt akarta megmutatni, hogy nemcsak Francziaország és Spanyolország léphet föl kezdőleg a marokkói kérdésben, hanem Németország vagy más hatalom is. Németország részéről azt hangoztatják, hogy a figyelmeztetésnek semmiféle sértő, megalázó czélzata nem volt. Bizonyos, hogy még hosszas magyarázgatás fogja követni Németország föllépését, annál is inkább, mert az angol sajtó egy része is rosz néven veszi.

A vége pedig minden dolognak az lesz, hogy Mulej Hafid lesz az új szultán. A franczia kormánynak a marokkói dolgokról szóló jegyzéke általános vonalaiban tudomására jutott a német kormánynak. Berckheim gróf, a berlini franczia nagykövetség tanácsosa, hivatalos látogatást tett a német külügyi hivatalban és előadta, hogy milyen megállapodás jött létre Francziaország és Spanyolország között a marokkói dologban. A két kormány álláspontja a következő: Francziaország és Spanyolország úgy vélekednek, hogy a hatalmak elismerhetik Mulej Hafidot, mihelyt ez hivatalosan tudatja trónralépését és az elgezirászi aktával elvállat kötelességeket hivatalosan és formaszerűen kötelezőnek elismeri.