A gazdasági munkaközvetítés intézményéről
A munkások földmíves törvényével melyet ma már minden ember úgy emleget, hogy ezzel az áldott törvénynyel sok baját, panaszát orvosolták – jóformán egyidős a földmívelésügyi miniszternek az a rendelete, hogy minden községben legyen olyan előljárósági tag, a kinek feladata a nála jelentkező és munkát kereső munkásokat számbavenni, azoknak, ha tudja olyan gazdák neveit megmondani, a kik viszont munkást keresnek; ha pedig nem tud ilyen munkást kereső munkaadókról, kötelessége bejelenteni a törvényhatósági munkásközvetítőnek (a ki a vármegyeházán az egész vármegye munkásügyeit lajstromozza), hogy az segítsen valahogy a szegény ember súlyos baján s állítsa dologba. Ez aztán a végső esetben a földmívelésügyi miniszterhez tesz jelentést.
A mult évben már százezerre szaporodott azoknak száma, a kiknek a központi miniszteri nyilvántartás útján szereztek munkát.
Legjobban teszi a munkás, ha a községbeli munkátlan czimboráival csapatosan jelentkezik a faluházán. Hogy miért csapatosan vagy a hol néhol mondják bokorban, bandában – ezt a munkásember hamar megérti. Mert idegenben nem egyesével fogadják fel a munkásokat, hanem mindig a már csapatba gyűlt munkásokat.
Tudnunk kell, hogy a munkásközvetítést a községi jegyző, vagy valamelyik előljárósági tag (esküdt) végzi ingyenesen. Csak abban az esetben, ha ez a munkásközvetítő a munkások egyenes kérelmére levelet ír azoknak a gazdáknak, a kikhez a munkások hajlandók lennének beszegődni, kell a levél költségére fizetni a munkásoknak 20 fillért. Máskülönben a munkaközvetítőnek semmiféle fizetés nem jár; eljárása, fáradtsága ingyenes.
Ám hogy a munkás és a munkaadó egymásra találjon, a gazdák is a munkaközvetítőt keresik fel, ott tudatják mennyi időre, milyen munkára, mennyi munkabérért, hány munkásra van szüksége?
De ha a munkáscsapat vezetője egyenesen a földmívelésügyi munkásosztályba akar írni, az is szabadságában van, csak aztán világosan mondja meg, milyen munkát vállalnának és mit kérnének munkabért? Nem kell ehhez a kijelentéshez kacskaringós irka-firka, sem bélyeg, mert egy egyszerű levél megteszi. Szól ez annak a gazdának is, a ki munkásokat keres. Belátják ebből azt, hogy lehet a mi szép hazánkban dologba állni, munkát kapni, csak utána kell nézni.
A földmívelésügyi miniszteriumban levő munkásügyi osztály azután a munkások ajánlkozását tudatja a gazdákkal, viszont pedig a munkásokat kereső gazdák nevét tudatja a munkásokkal. A többi azután a gazdák és a munkások dolga, a kik közvetlenül szóba állhatnak és megegyezhetnek egymással.
Természetes dolog, hogy egy józan munkás sem fog a munkaközvetítőnél jelentkezni, a ki a maga szülőföldjén, a maga határában, vagy a környéken kaphat munkát. Okos, a körülményekkel számoló munkásember nem fog elvágyódni messze földre, idegen viszonyok közé még akkor sem, ha talán valamivel nagyobb kereset igérkeznék, mert a munkás a maga tapasztalatából tudja, hogy idegenben a nagyobb kereset is sokkal kisebb, mint odahaza a rendes napszám.
A miniszter a munkásközvetítéssel nem is azt tervezte, hogy a munkás már most elmenjen hazulról, a mikor otthon s a környéken is van munka, hanem azt, hogy ott, a hol a munkások vannak egy csomóban s így a maguk szülőfalujában, vagy a vármegyéjükben munkát nem kapnak, ne kényszerüljenek dolog nélkül élni, hanem ott kaphassanak munkát, a hol meg éppen ellenkezőleg szegődtetnék a munkásokat , ezek kapnának.
