A napokban azt olvastuk a lapokban, hogy Nyitra vármegye is odasorakozott azokhoz a törvényhatóságokhoz, a melyek gondoskodtak a fölmíves munkásnépről és részükre munkásházakat épitenek. Tótmegyeren épült föl harmincz munkáscsalád háza s eddig más portán nyomorgó, harmincz munkáscsalád költözött a maga saját hajlékába.
Tizenkétezer családra tehető most már azoknak a száma, a kiknek rövidesen felépült a maga hajléka. Szép nagy várost kitenne ez, ha meggondoljuk, hogy Kolozsváron nincsen ennyi ház.
Pedig a törvény, a melynek alapján újabban a gazdasági munkásházak épülnek, nem régi, mindössze három esztendős. Ez alatt az idő alatt tehát szépen haladtunk. Hogyan is rendelkezik ez a törvény a gazdasági munkások jóvoltára?
Azt mondja az 1907. évi negyvenhatodik törvényczikk, hogy megindítják a munkásházak építését mindazokon a helyeken, a hol legalább tíz munkáscsalád folyamodik a községi előljárósághoz e végből. Ha a munkásházak építéséért folyamodnak, ezt a kérést a községi képviselőtestületnek a törvény szerint tárgyalni kell és ha megvan a jóindulat a munkásság iránt, akkor a községi képviselőtestület egyetemlegesen anyagi felelősséget vállal a munkásházak építésére felveendő kölcsönért.
Ha a képviselőtestület, akár pedig a törvényhatóság (vármegye) ezt a határozatot kimondja, a munkásházak építésének legnagyobb akadálya már el van hárítva. Mert a törvény szerint az állam is segítőkezet nyújt a munkásoknak.
Ugyanis az építésre felvett kölcsön évi törlesztéséhez a földmívelésügyi miniszter hozzájárul mindaddig, valameddig a kölcsön fönnáll. Így épült föl eddig annyi ezer meg ezer munkásház, és a boldog tulajdonosok, ámbár nem volt egy fillérjük sem, így jutottak a maguk hajlékába. És ebben a saját hajlékban nem fizetnek egy koronával sem többet, mint a mennyit bérlakásban, olykor nagyon sanyarú viszonyok között sokadmagával összezsúfolva fizettek.
De lássunk csak egy egyszerű példát, hogy mibe is kerülhet egy kis fészek? Tegyük föl, hogy egy munkásház 1000 koronába kerül, akkor az eddig megszokott törlesztéses kölcsön esetén nem több az évi fizetnivaló hatvan koronánál. Mivel pedig annak a harmadát, húsz koronát a földmívelésügyi kormány fizet, a munkásokra eső fizetni való évenként negyven korona.
Bátran kérdezni merjük, hogy melyik gazdasági munkás lakik a mai viszonyok között negyven koronás bérlakásban?
