A marathon

A kikiáltó legutoljára azt hirdette ki, hogy 13 angol mfd.-nél Price (Anglia) vezet. Idő: 1 ó. 15 p. 13 mp. Mögötte néhány yarddal Hefferon, Lord és Dorando. Ez volt az angolok utolsó öröme, mert a 15 mfd.-nél már Hefferon van az élen. Mögötte Lord, Dorando és a kanadai indiánus: Longboat.

Price feladta. Ettől kezdve a jelentések mind szomorúbbakká váltak, velük együtt a Stadion 100 ezernyi publikuma. A 16-ik mfd.-nél Lord is teljesen lemaradt és Hefferon állandóan vezet. Mögötte Longboat és Dorandóval.  Itt nemsokára Longboat mindent kiadott magából s csakhamar készen volt. Rövid ideig még gyalogolt, de később megadta magát sorsának és - automobilba ült. Ekkor már a vezetésért a délafrikaival csak az olasz folytatott küzdelmet.

Hefferon azonban jó kondicioban volt még s a 22-ik mfd.-ön még ő vezetett. Itt fáradni kezdett s lassanként visszaesett, majd az olasz ment az élre. A Stadionban nagy mozgást keltett az a hír, hogy a gyarmati atlétát is tulnyargalták, még pedig egy egészen ismeretlen olasz. Mindamellett az érdeklődés, jobban mondva, az izgatottság a tetőpontjára hágott. A hírek most már mind sűrűbben jöttek, sőt a kisérők közül egy páran már meg is érkeztek automobilon.

Az első rokkant, akit magukkal hoztak Longboats, a kanadai indián volt. Két emberre támaszkodva jött be. Éppenséggel nem volt rézbőrűnek mondható. Arca halálsápadt, alig tud vánszorogni.

Ujabb hír: Hefferon összeesett, de magához jött s folytatja utját. Dorando messze elől van. Az amerikai Hayes elhagyta Hefferont. 

A megjött kisérők izgatottsága átragad az egész Stadionra. A nézők figyelme, szeme és minden gondolata a bejáró felé van itányítva, hol az elsőnek meg kell nemsokára jellenie. Mindenki tudja, hogy az az olasz Dorando lesz. Mindegy most már csak amerikai ne legyen.

Már csak fél mfd.-nyire van, terjed a hír, melynek nyomában jár a másik, hogy teljesen ki van merülve, alig tud mászni. "Összeesett" jön a legeslegujabb. Kinos percek mulnak el. Egyszerre megjelenik a bejárónál. A 100 ezer emberből egetverő ordítás tör ki, oly iszonyú erővel, mely csak az órák óta visszatartott és visszafojtott érzés megnyilvánuni akarásának jár nyomában.

Az olasz azonban a kiáltásnak a fergetegét talán nem is hallja. Bejön, körülnéz, jobbra akar indulni, pedig balra kellene. Utnak igazítják. Rettenetesen néz ki. Nem ember az már. Arca kisértetiesen halvány. Feje fura kendővel van bekötve s piros nadrágjában, törékeny alakjával szívetösszeszorító érzést támaszt. Nem tud megindulni.

---

Végre is mintha magához térne futni akar. Lábai azonban már nem engedelmeskednek. Egyszerre csak egész váratlanul gyalogolni kezd, tesz 15-20 lépést, majd mint a szivén lőtt vad, egy tompa zuhanással, hosszan elterül a földön. Borzasztó látvány volt. Itt egy pár száz lépésnyire a céltól mondja fel a nyomorul test a szolgálatot, olyan rettenetes és bátor küzdelem után.

Az emberek körülveszik. Lábait és mellét dörzsölik. Nedves szivaccsal megtörlik halálszínű homlokát. Életre akarják kelteni. Lassan kinyitja szemét. Tekintete öntudatlan, szeme nézésre deliriumra vall. A nép rettenetes erővel biztatja.

Nem  a test, a lélek erejével áll lábra ismét. Ez a törékeny kis olasz tud küzdeni. Fejét hátraszegi, felső testét hátradűti. Iszonyú gyorsasággal szedegeti lábait. Nem fut csak gyalogol, valami utánozhatatlan, groteszk gyaloglással.  Siet. Minden erejét beleadja. Hátha még eléri a célt, a küzdelmes munka, három óra kínos szenvedésének gyümölcsét.

Halad vagy 80 m.-t, s egyszerre ismét összeesik. Ujra talpra állítják, ujra megy 20 m.-t, ujra összeesik. Az angol királynő könnnyes szemmel nézi e fájdalmas látványt. A kis olasz azonban ujra és ujra lábra kél. Már csak 20 m.-re van az igéret földjétől, a céltól, mikor ismét összerogy. S ekkor jelenik meg a kapuban az amerikai.

Szegény olasz. Igazán megsajnáltam. Ily nyomorultul esik el fáradtsága jutalmától. Mindenki lesi, mindenki óhajtja, kívánja, akarja, hogy az olasz még azt a pár lépést megtegye. Az amerikai már veszedelmesen közeledik. Ő is vánszorog csak, de baktatva is mindközelebb jön az olaszhoz. Már alig van harminc méternyire tőle, mikor Dorandot ismét magához térítik.  Felállítják, megy is előre egypár lépést, de ujra ingadozni kezd. Ekkor karja alá nyúlnak és besegítik a célba. Hol szó nélkül a célbíró karjaiba hull. Hordágyra tették és elvitték.

A publikum lelkesedése határtalan volt. Sokan meg voltak győződve, hogy Dorando nem éri meg a reggelt.  Jól trénírozott teste azonban kiheverte e borzasztó abnormis erőkifejtés következményét. A szegény olasz azonban hasztalan végezte e bátor erőlködést, még sem viseli a bajnoki címet, mert az amerikaiak megóvták és a zsűri kénytelen volt az elsőségtől az olaszt elütni. Kárpótlásul az angol királyné adott neki egy gyönyörű aranyserleget. Az angol társadalomtól is gyönyörű emlék-jutalmat kapott.