Udvari élet

Megkérdezzük: miért ritkaság az nálunk, a minek rendesnek, megszokottnak kellene lennie? Miért száll ránk csak vendégképen az a fényesség, a melynek állandóan kellene sugároznia szent koronánkból? Miért történik az osztály úgy, hogy a miből a fele járna nekünk, annak csak egy századrészét, ha kapjuk, a többi mind a másik székvárosnak jut, azt emeli, dísziti, gazdagítja?

Mert nem lehet tagadni azt, hogy az udvari élet Budapesten, csak - kirándulás. Mind e dísz, fény és haszon Bécsben van otthon. És hogy micsoda díszt ás mekkora hasznot jelent mindez Bécsnek, azt csak ilyenkor látjuk a maga teljességében. Nemcsak politikai haszonról szólunk, hanem anyagiról is. Annak a rengeteg nagy életnek, a mely a fejedelmi udvarban folyik, temérdek a költsége. Az udvar, a főherczegek, a diplomaták háztartása sok-sok millió mind Bécset gazdagítja. A bécsi iparosok, a bécsi kereskedők zsebébe vándorol. A gazdagság maga körül is gazdagságot teremt és áraszt.

E gazdagság teremtéséhez áldozatainkkal mi is hozzájárulunk, de a hasznából bizony csak mutatót, ha látunk. Legfölebb annyit, a mi arra elég, hogy megfájdítsa a szívünket, mert ebből a kevésből megnézhetjük, milyen temérdek az a sok, a mi – másnak jut, a szerencsésebbnek és dédelgetettebbnek.

Panaszkodni azonban épen mostan, a mikor a mi poharunkba is töltöttek a nekünk oly ritka italból, nem akarunk. Tudjuk, hogy egy hosszú, igen hosszú mult erős hagyományai rendezték ezt így és ezen a renden egyszerre vagy rövidesen nem lehet változtatni. Be kell érnünk egyelőre azzal, hogy a törekvés is megvan, a hajlandóság se hiányzik egy igazságosabb, a nemzet érdekének és érzésének legmegfelelőbb új rend megalapozására. Míg igazaikhoz, jogaink érvényesüléséhez, érdekeink respektálásához minden téren hozzájutunk, ez hosszú, lassú és kikerülhetetlen küzdelmekkel nehezített munka lesz. De nem szabad kételkednünk e munka sikerében, mert ez kételkedés lenne a nemzet jövőjébe.

A mi föladatunk egy olyan küzdelem, a melyben szíveket, érzéseket, szeretetet kell hódítanunk a nemzet számára, mert ha ez sikerül, ha az értések összhangja megteremtődött úgy, hogy azt semmiféle félreértés lehetősége nem tudja erősebben megzavarni, akkor megnyertük a legnagyobb csatát, a melynek megvívását a história reánk mérte és nincs hatalom a földön, a mely elég erős lenne, hogy haragját nemzeti föntmaradásunk veszedelmének érezzük.