Magyar birkozóbajnokságok.

Bajnokok:

Nehézsulyban: Weisz Richárd (MTK)
Középsulyban: Előd József (MTK.)
Könnyüsulyban: Radvány Ödön (BAK.)

A nagy fellendüléssel, amely a sikeres olimpiai szereplés után a hazai birkozósportban tapasztalható volt, távolról sem állanak arányban az idei adminisztratív intézkedések. Kiválván a MASz.-ből az MTK. a nehézatlétikai szakosztályban is mások ragadták magukhoz a vezetést, akiknek ugylátszik nem annyira az általános sport, mint inkább a klubérdek lebeg szemük előtt.

A három pesti verseny több-kevesebb szabálytalansággal végződött s ezáltal nemcsak a versenyzők vesztik el kedvüket, hanem a publikumot is elszoktatják a birkozástól. Vidéken alig volt két verseny s ezeket sem támogatta a szakosztály oly mértékben, mint azt a sport fellendítésének elemi érdeke megkövetelné.

Azokban az egyletekben, amelyekben idáig is birkóztak, nagyobb tömegben üzik most e sportot: a vezetőszerepet a régiek tartották meg. Maga a tulajdonképeni versenygárdánk – a régi nevelés – elsőrangu. Kontinentális viszonylatban is a legelsőnek minősíthetjük pl. néhány könnyüsulyu birkozónkat. Téger visszavonulása után Radvány, Szakács, Maróthy, Dulin, Grosesku a legjobbak. Általában e sulycsoportban a BAK. dominál; a legtöbb jó könnyüsulyu embere ennek az egyletnek van. A bajnokságon láttunk néhány nagyon szép mérkőzést, ami azt bizonyítja,hgoy az erőben egyenrangu ellenfelek technikai tudása is kielégítő. Radvány klasszisban a legjobb, amit főleg energiájának köszönhet.

Meglepetést keltett Szakács jó szereplése, míg Dulin azt az impressiót kelti, hogy le van törve. Maróthy Radvány ellen tartott egy remek hidat, de ugylátszik, nincs a legjobb formájában.

Előd középsulyban biztosan nyerte versenyét. Orosz volt a legkomolyabb ellenfele; utóbbi valószínüleg utol is fogja érni Elődöt, ha nehezebb és erősebb lesz. Varga meglehetősen erősnek bizonyult, míg Csüdör indiszponáltan állt starthoz.

Nehézsulyban azt kell azonban előre bocsájtanunk, hogy Pay’r Hugó nem indult. Ennek okáról majd máskor. Weisz nem is kapott hát ellefelet annál kevésbé, mert Fischer, aki védekezni jól tud, most nem ambiczionálta a világbajnok fárasztását s megelégedett a második helylyel, amelyet a még induló Sipeliusz egy másodperczig sem tudott kétségessé tenni számára.

A rendezés elég jó volt, de a szabálytalanságok és a bírák müködése egyenesen szánalmas benyomást keltett.

A vezetőbírák müködésénél botrányosabb csak a zsűrinek azon szándéka volt, hogy a délelőtt szabályos lefolyásu Szakács – Dulin matchet este megsemmisítik s erről csak akkor álltak el, amikor meghallották, hogy az összes birkozók vissza akarnak lépni.