Nyugdíj a mezőgazdasági munkásoknak és kisgazdáknak

Az 1912. VIII. t.-cz. az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár keretében a földmivesek, gazdák, gazdasági munkások és gazdasági cselédek részére egy új önkéntes rokkantsági és aggkori biztosítást állított fel, mely „földmivesek nyugdíja” néven nyert az érdekeltek körében polgárjogot. 

A földmivesek nyugdíjára vonatkozó szabályok alapelvei legrövidebben akként összegezhetők, hogy ebbe a biztosításba (miként a törvény nevezi: nyugdíjcsoportba) 14-ik életévén felül minden földmives (férfi, nő) akárminő idős korában s hogy legalább 10 évi tagság után nemcsak végleges rokkantság esetén, hanem 65-ik életévének betöltésekor mindenki feltétlenül megkapja a tagsági évei szerint őt megillető nyugdíjat, akár tud még dolgozni, akár nem. 

Az állam az Országos Gazdsági Munkás- és Cselédsegélypénztár útján az idézett törvény előtt már 12 év óta nyujtott a földmiveseknek önkéntes rokkantsági biztosítást. A tagok száma mindjárt az első évben a hatezret meghaladta s a következő két évben is hasonló emelkedést mutatott. 

Az új törvény márczius hónapban a községeknek már szétküldetett, de a jelentkezés csak április hó első felében, a húsvéti ünnepek után indult meg. Látszik, hogy az ünnepi pihenő alkalmas volt a megbeszélésekre s a megbeszélések egyesekben azonnal megérlelték az elhatározást. Az ünnep utáni első 3 nap alatt mindjárt az ország legkülönbözőbb részéből 65 községből történtek jelentkezések, melyek azóta szakadatlanul folynak. Ma már alig van olyan vidék, honnan sok tag ne jelentkezett volna. 

A jelentkező tagok száma tekintetében ma Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Pozsony és Fejér vármegyék vezetnek. E vármegyékben kétségkivül akadt egy-két községi jegyző, a kik kellő jóakarattal vezérelve már eddig is felhasználta az alkalmat arra, hogy a földmivesek figyelmét a részükre alkotott nyugdíjbiztosítás előnyeire felhívja. 

A népszerüsítés munkájában különben maga a segélypénztár igazgatósága is közreműködik. 

Nemcsak népszerű ismertető füzeteket oszt ki, hanem a közigazgatási hatóságok és községek kérelmére, a mennyire azt aránylag csekély tisztviselői létszáma engedi, bárhova készséggel kiküldi képviselőjét, hogy az összehivott földmivesnépnek az új nyugdíjról népszerű előadásokat tartson. 

Az aratás beállta előtt, mely a földmiveseket még ünnepen is a mezőn tartja, május és junius hónapokban az ország legkülönbözőbb részeiben tartottak ily előadásokat. Természetesen csak vasárnap avagy ünnepen, mert hétköznap ilyesmire jóravaló földmives nem kapható.

Az előadásoknak mindenütt meg volt a kedvező eredménye.
Nemcsak az elért taglétszámban, de abban a jó hatásban is, a melyet a hallgatóságra gyakorolt, mely érezte, hogy az ő sorsával törődnek. Nem egy helyen azzal köszönték meg, hogy „édes jó uram” mi itt faluhelyen néha egész éven át nem látunk, nem hallunk újat, csak ha képviselőválasztás van, akkor jönnek ide helyünkbe, pedig mi is szeretünk hallani valamit, kivált ha az jó s ha szeretettel mondják, mi is hajlunk ám a jó tanácsra. 

Az új törvény a nyugdíjbiztosításba kizárólag csak a földmivesek belépését engedi meg.
Ebben szigorúbb a régi törvénynél, mely csupán azt kötötte ki, hogy az illető gazdasági munkával foglalkozzék. Az új törvény kiköti, hogy a tagságra jelentkezőnek főkeresete legyen a gazdasági munka.

Ellenben úgyszólván példátlanul szabadelvü azon intézkedése, melylyel a felső korhatárt teljesen mellőzve, a belépést akárminő idős embereknek a fiatalabbakéval teljesen azonos feltételek mellett engedi meg. Mint a rövid idő alatt szerzett tapasztalat mutatja, ez az intézkedés volt a legjobb útlevél ahhoz, hogy az új nyugdíjbiztosítás a földmíves nép körében gyökeret tudjon verni.