A Henrik herzeg túraút Bécsbe érkezett

Wien, junius 13.

A budapesti start késői órája igen kellemes volt mindnyájunkra nézve, akiket az út fáradalmaitól nem engedett kipihenni a magyar vendégszeretet. Henrik Herceg itt is, mint első, reggel nyolc órakor hagyta el a magyar fővárost.

A kocsik csak 9 óta tájban kezdték az indulást, még pedig a késedelmező 675-t beszámítva, számszerint kilencvenheten. Booswaldeck gróf kocsija, mely alatt a benzin megygulladt, szintén idejekorán tudott még a starter előtt megjelenni.

A főváros közönsége az átvonulás alkalmából is ugyanazon meleg érdeklődést és lelkesedést tanusította, mint bevonulásunk alkalmával. Mindenütt őszinte éljenkiáltásokkal és kendőlobogtatással üdvözöltek bennünket s ha valamely ismertebb automobilista, vagy budapesti embert pillantott meg valaki, ugy a tömeg szűnni nem akaró éljenkiáltásokkal mutatta ki érdeklődését.

Ilyen ovációktol kísérve értük el Budapest határát, ahol már gyérebben de nemkevésbé lelkesen üdvözöltek a vidék emberei. Valahány kisebb helyiségen átmentünk, a virágesőn és kendőlobogtatáson kívül egy-egy rezesbanda is várt bennünket, amelynek hangversenye csak futólag érintette fülünket.

Igen szép volt a nagyobb városok, különösen Győr és Magyaróvár által rendezett fogadtatás. Itt is, mint a felvidéken, a bájos hölgyek és a fiatalság mutatott legtöbb érdeklődést. Általában az egész magyar uton végig valóságos szépségkiállításon volt részünk s nem csodálom, hogy a német herceg tegnapi beszédében megemlékezett a magyar hölgyekről.

Az uttest maga, eltekintve egy Győr melleti homokos részlettől, pompás jó karban volt. Bár az útszakasz a legkisebb volt, az erős ellenszél miatt rendkívül fárasztó volt, ugy a vezető, mint pedig az utas részére. Jómagam csak kitünő Bárdi-féle autokabátomnak köszönhetem, hogy meg nem fáztam, mint társaim közül igen sokan.

A német herceg egy órai előnyét arra használta fel, hogy Oroszvár mellett, volt trónörökösnőnknél: Lónyai Stefánia grófnőnél tegye tiszteletét, aminek folytán az utána jövő kocsik utól is érték. A társaság azután együtt haladt, a herceggel élén Wien felé.

Igen szép volt a magyar ut vége felé a Pozsony városa által az országut korlátján elhelyezett, több kilométer hosszu zászlósor, amelynek végén egy: „A viszontlátásra” felírással ellátott zászló volt az uton keresztbe feszítve.

---

A magyar határon teljesen megszüntek a barátságos üdvözlések, a gyanakvó, fösvény alsóausztriai parasztok nem mutatkoztak az utcán, hanem a függöny mellől bámulták elmenetelünket, nehogy valahogy segíteni kelljen valakit, vagy adni kelljen valamit. Szinte ijesztő csend volt némely helységben s önkénytelenül összehasonlítást kellett tennünk a magyar föld népének szives vendéglátása és az osztrák paraszt ridegsége között.

Ezt az összehasonlítást a külföldiek is megtették s mondhatom, nem a mi hátrányunkra dől el. Még magyar vidéken esett meg utunk egyetlen „balesete” Schmidt-Caspari Ilona urasszony egy árokba került kocsijával, de sikerült járművét néhány szivélyes földmíves segélyével az utra vonszolni és még idejekorán Wienbe érkezni.

Henrik herceg Benz kocsija néhány perccel három óra után érkezett a Rotunda elé, ahol Tschirsky német nagykövet, Kielmansegg helytartó, és Pallavicini őrgróf fogadták. A hivatalos személyek nagy szivessége nem tudta a nép majdnem teljes részvétlenségét pótolni.

Este az Osztrák Automobil-Clubban fényes fogadás volt, amelyen Henrik porosz herceg, Lipót Salvator főherceg, a rendező klubok elnöksége, számos osztrák előkelőség és a sok résztvevő jelent meg. Az osztrák klub palotája kivülről ez alkalomból a rendező klubok izzólámpákból alkotott jelvényeivel és nemzeti zászlaival volt díszítve. Este a Venedig in Wienben kellett volna találkozniok a résztvevőknek, az esős időjárás azonban a belváros vendéglőinek vízhatlanabb fedele alá hajtotta a többséget. Az esti beszélgetés tárgya mindenütt a magyar utak jósága és a magyar fogadtatás nagyszerüsége volt. Henrik herceg, amint itt megtudtuk még, elutazása előtt meleg szavakkal fejezte ki örömét azon nagyszerű fogadtatása felett, amelyben a résztvevők magyarországi utjukban részesültek.