Magyar uszók Drezdában

Augusztus 11-én, csütörtökön délután öten: Las Torres, Hégner, Ádám Aladár és Sándor és Freund indultak el a bécsi vonattal, hogy a drezdai Verbandfesten a magyar szineket képviseljék. A FTC. pólócsapatának másik 3 tagja: Domokos, Fazekas és Wenk csak szombaton utazott el. Az első csoport péntek este érkezett Bécsbe. Las Torres rögtön továbbutazott Drezdába, hogy ott még pénteken egy tréninget tarthasson.

Péntek reggel vonatra ültünk, estére megérkeztünk Drezdába. – A pályaudvaron már várt bennünket Las Torres és a Schvimm-Verein „Neptun” két tagja. Izgatottan érdeklődtünk ujsághírek után. Ki érkezett már meg? Uszott-e valaki, pólóznak-e a drezdaiak? stb. stb. Las Torres nagy lassan lecsillapította ujságszomjunkat, közölvén, hogy a bécsiek közül 3-an (Kalisch, Schachtitz és Mosberger) már itt vannak és kedélyesek polótréning közben, allegfairebb osztrák játékos, Schachtitz ugy ütötte meg Fahr Ottót, hogy az a szenvedett csapás folytán, alig lát a balszemén. És hogy ő, t. i. Las Torres ujra, mint eddig minden rövidtávu versenyen Németországban, a legrosszabb startszámot kapta. Egy ellenfelét sem láthatja. Las Torres borzasztóan el volt keseredve emiatt. Haragját csak az csillapította, hogy mesés tréninget vehetett. A pálya nagyon tetszett Las Torresnak, csak a víz ellen volt kifogása: nagyon piszkos és petróleum szagu.

Másnap délelőtt esős, szürke időben tréningre mentünk. Csak ketten, Hégner és Ádám vetkőztek le, mindketten usztak csak, de nem pólóztak, bármennyire is várták ezt az ottlévő németek. Délután kiderült. A napsugaras idő ujra kicsalt bennünket a pályára. Az osztrákoknak teljes pólócsapata trenirozott éppen. Itt-ott, egyes mozdulataiknál kicsillámlott nagy tudásuk. Mi azonban merev érdektelenségget téttetve (nehezünkre esett) nem figyelnünk tulságosan ellenfelünk játékát.

Másnap vasárnap délelőtt 10 órakor volt a Verbandsiest kezdete. (Az ünnepélyes megnyitás szombaton este történt meg egy diszhelyiségben.) Magyar részről csak Ádám S. startolt egy 500 m-es versenyben. Ádám rossz kondícióban, tréning nélkül állott ki. Mindamellett reménykedett abban, hogy legalább helyezéshez juthat. Erősen csalódott és alkalma volt – saját megveretésének következménye gyanánt – konstatálni, hogy a hatalmas német uszósport immár a középtávon is erősen döngeti a magyar távuszásnak eddig a kontinensen bevehetetlennek hitt kapuját.

A németek úszásának egy titka van: a 100 méteres pálya. Ezt sürgetjük meg mi is most, és sürgetni fogjuk máskor is, mert úszóinknak, különösen táv és házuszóinknak a német támadás hihetetlen erejével szembeszállandó. 100 méteres nyilt pályára van szükségük.

Délután az első versenyuszás a melluszásstaféta volt Breslauiak nyerték 4 p. 23.8 mp.-es remek idővel. (Bathe 1 p. 29.4 mp., W. Binner 1 p. 30 mp., M. Binner 1 p. 24 2/5 mp.) Nemsokára ezután következett a 100 m.-es bajnokság. Minden benevezett jelentkezett indulásra: Weckesser 1-es startszámmal, Brettnig 2-sel, Las Torres 3-sal. – Minde erőlködésünk hiábavaló volt. Las Torres startszámát megváltoztatni nem akarták. Halotti csöndben hangzik el a starter „Achtung Los”-ja. Weckesser és Bretting pompás startot vesznek, Las Torres állva marad. A starter szinte kővé meredve bámulja a magyar bajnokot. (Azt hitte, hogy ő követett el hibát) Nemsokára Las Torres is uszni kezd és 2 perc alatt végiglazsálta a 100 métert.

Bajnok, mint ismeretes, Bretting lett 1 p. 11 mp.-es idővel. Második Weckesser 1 p. 14 mp.-el. Utóbbi 85 m-ig együtt volt ellenfelével, itt Bretting elhut és biztosan győz. Las Torres – mint mondotta – nem akarta megkockáztatni azt, hogy esetleg karcsapással kikapjon csak azért, mert ellenfelét nem láthatja. Különösen félt attól, hogy el talál uszni. Las Torres jelen esetben tényleg nem tehetett mást, mint csakhogy startjogosultságát el ne veszítse, végigbumlizta a 100 métert.

Következett a Császárdíj, 4-en startolnak. Baloldalon Sheff, mellett Las Torres, jobbra tőle két német. Az első hosszt Sheff vezeti 1 p. 20 mp. alatt, Las Torres 1 p. 23 mp. alatt uszik. 200 méterrel hátrább. 300 méternél 1. Las Torres 4 p. 24 mp. – 2. Sheff 5 méterrel; 400 m. 1. Las Torres 3 p. 56 mp. Ebben a hosszban huzodott el Las Torres legjobban egyenletes, nyugodt tempóban Shefftől. Az utolsó hosszat minden erőlködés nélkül, 15 méteres végspurttal tette meg a közönség viharos tetszése közepette. Sheff 25 méterrel második, Fahr 30-cal harmadik.

Hétfő délutáni versenyen már kevesebb volt a közönség, mi

nt vasárnap, amikor is dacára az esős időnek, mégis kb. 1000 főnyi publikum jött össze. Az 1500 m.-es bajnokságot Las Torres könnyen, kitünő, angol viszonylatban is erősen számot tevő idő mellett nyerte. Minden megszorítás nélkül 24 p. 04 mp.-et uszott. Második a pompásan uszó Fahr lett 25 p. 01 mp. alatt. Kevéssel 3-ik Thormann. A hátuszásban Gross lett a győztes 1 p. 24 mp. alatt. 2. Rosteutscher 1 p. 25 mp. alatt. harmadik Fahr 1 p. 25.4 mp.-cel. A benevezett magyar Wendelin nem indult, de nem is lett volna mint keresnie a versenyben, mert hátuszó bajnokunknak cseppet sem konbeniál a nyilt pálya.

Az all round bajnokságot Luber (München) nyerte. A verseny: műugrás, 100 m.-es uszás és búváruszásból állott. Érdekes ujitást láttunk a búváruszásnál. Minden uszó derekára övet csatolnak. Erről az övről spárgára füzve felfujt marhahólyag csüng le. Amint a buváruszó a vizben elmerül, a marhahólyag, könnyüségénél fogva, a vizen fenn uszik. Igy azután pontosan követni lehet a búvár uszó pályáját.

A verseny utolsó száma a vizipóló mérkőzés volt. Általános érdeklődés közepette vonultak fel az ellenfelek csapatai. A csapatok a következő felállással játszanak: Kapus: FTC.-ben Wenk (tartalék) Austriá-nál Kalisoft, Lauterstein (Austria) Ádám Sándor, Mani (Austria) Hégnert fedezte. Domonkos bécsi partnere a magyar Rémi volt. Fazekasé Bernhardt. Schachtitzot Freund, Orlikot Ádám Aladár fogta. Droemer bíró füttyére a játék heves iramban indul.

A labdát Domonkos fogja el. Nemsokára a magyar csatárok kezében van már a labda. Ádám és Hégner szünet nélkül támadják a bécsi kaput: hasztalant az óriási fölény, a labda vagy a mesésen játszó bécsi kapus kezébe kerül vagy a kapufára repül. Ádám S. egy labdával leuszik, uj emeléssel kapura plasziroz, Kalisch azonban kornerre véd. A kornerdobás Hégner által továbbítva, ujra a kapus kezében semmisül meg. A magyar támadást hihetetlenül meggyöngítette az osztrák védelemnek megtorlatlanul maradt erőszakos játéka.

Droemer bíró páratlanul, de nem sok hozzáértéssel vezette a mérkőzést. Kétségtelen azonban, hogy irritálta, mégpedig kárunkra. Droemet az Austria ott levő tartalékjainak hangos, illetlen kiabálása.
Az első félidő 6 percében Fazekas remekül ivelt csavarlövése kapufát ér, a visszapattant labdát Hégner fogja el és mesés fordulattal védhetetlen gólt lő. Megjegyezendő, hogy az egész első félidőben ez volt az egyetlen labda, mely a kapus közelébe került. Minden más támadást osztrák részről lehetetlennél tett a pompásan müködő magyar védelmi triász, Freund, Ádám Aladár és Fazekas.
A második félidőben még hevesebb az iram, mint az elsőben.

A bíró Orlikot szabálytalan játék miatt kiparancsolja a vízből. Az osztrák ellenfélnek durvaságát mi sem jellemzi jobban, minthogy Mani majdnem leharapta Hégner ujját. Részünkről is történtek kisebb-nagyobb foulok, azonban – természetesen – Mani-féle kannibalszerü durvaságokat nem követtünk el. A második félidőben is nagyobbrészt mi voltunk fölényben. Csak néha jut Schachtitz labdához. ezt is azonban rögtön leszereli Freund. A második félidőt általában inkább középjáték, mint támadásszerü játékmodor jellemzi.

Ez onnét magyarázható, mivel a játéktér nagy méretei a nagyobbrészt 6, később 5. párból álló mezőnyt összetömörülésre kényszerítették. Egynéhány magyar-back leuszás eredménytelen marad, majd pedig Mani sprintel a labdával a magyar kapu felé. Fazekas azonnal lekapcsolja őt. Wenk azonban ügyesen ment. Később a bíró Domonkos Bernhardt párt is kiállítja.

Egy előreadott labdát. Lauterstein elfog. Ádám elveszi tőle, lecsavarja Hégnernek, akinek süvítő lövése a kapu oldalát éri. Fazekas ujra lepasszol Hégnernek, akit Mani víz alá nyom. Az ingadozó bíró, engedve a lármában, szitkozódásban megnyilvánuló osztrák befolyásnak, - Hégnert állítja ki Mani helyett, Mani szabaddobást dob, leadja a labdát Schanhtitznak, Freund elszedi tőle, átadja Ádám Aladárnak, ez leuszik vele, kapu előtt Lauterstein rája támad, Ádám átadást szinlel, mire Lauterstein megáll: a magyarok gólja elkerülhetetlen. Eredmény 2:1 F. T. C. javára.
Austria óvást emelt az eredmény ellen: a juri azonban elvetette az óvást. A remekkivitelü szász király díjat tehát minden fennakadás nélkül vihették el a magyarok.

Las Torres az 1500 méteres bajnokságban Hamburg város vörös ezüst serlegét nyerte, de a díjat nem ő vitte haza – mert a díjkiosztás előtt verseny után rögtön hazautazott – hanem az F. T. C. tagjai. Ugyancsak mi hoztuk haza Las Torresnak az 500 m.-en nyert Császár-díját is, amelyet, hogy ne vámolják, széjjelszedtük, Domonkos hozta az ezüst győzelmi génusz alakot, az ezüst talapzatot, Ádám hozta az ébenfa oszlopot és a talapzatban levő 3 kg. sulyu ólómdarabot, mellyel a díj értéke határozottan emelve van. Hála Istennek, a díj aligha nyerhető meg: (4-szer egymásután, vagy 6-szor egyáltalán nyerendő) igy legalább nem dühöng a megnyerője a díj értéktelensége miatt. Kizárólag morális értékü, mivel hogy olyan nagyságok védték, mint Rausch, Milella, Jarvis, Bruckner, Sheff és legujabban Las Torres.

A verseny kulisszatitkainak egyik érdekes pikantériája, hogy bár Beaurepaire megigérte a versenyen való részvétel, midőn azonban megtudta, hogy Las Torres is ott lesz, a Schwimm Verein „Neptun” Dresden-től hozzá intézett minden levelet felelet nélkül hagyott.

Ezekben beszámoltam dresdai uszószövetség versenyéről és a mi ottani szereplésünkről, melynek fényes sikere a magyar uszócsoportnak ujabb dicsőséget szerzett.