A trónörökös a királynál

Ferencz Ferdinánd királyi herczeg október 1-én kihallgatáson volt a királynál. E kihallgatáshoz a „Neue Frei Presse” a következő megjegyzést fűzi: Ferencz Ferdinánd királyi herczeg falusi tartózkodásából visszatért Bécsbe, hol a király kihallgatáson fogadta. Ferencz József királynak, mint bizonyos tények bizonyitják, az utóbbi években az volt a szokása, hogy mielőtt olyan ügyekben, melyek a jövőre kiható fontossággal birtak és nem csupán a mindennapi kormányügyekkel állanak összefüggésben, döntene, meghallgatja a véleményét annak a királyi herczegnek, ki neki a trónon utóda lesz.

A király rendkívül mozgalmas kormányzásának ideje alatt ritkán állt fontosabb döntés előtt, mint a mely döntés előtt most az egész monarkia áll. Igen nagyjelentőségű fordulópont felé értünk. A király minden törekvése arra irányul, hogy a koaliczió pártjait újból összehozza és Magyarországon egészen új helyzetet teremtsen. A király régi viszonyát Magyarországhoz, mely által az ország annyira megerősödött és fölvirágzott, nem lehet egykönnyen helyreállítani.

A régi politikán, mely csak azon dolgozott, hogy a magyar nemzeti államot kiépitse, repedés támadt és az új helyzet a válság maga. Holnap fogadja a király a többség vezérét és senki sem tudja most határozottan megmondani, hogy a korona a holnapi kihallgatáson hogyan fog dönteni Kossuth Ferencznek a tervéről, de bizonyos, hogy az esetben, ha a király a formális többség javaslatait visszautasitja, a helyzetnek ki kell élesednie. Ez lehetett az oka annak, hogy a királynak az volt az óhaja, hogy mielőtt dönt meghallgassa a trónörökös véleményét.

Ferncz Ferdinánd a függetlenségi párthoz való viszonyáról hitelesen soha nyilvánosan nem nyilatkozott, mindazáltal széles körben el van terjedve az a nézet, hogy a trónörökös azt a kormányt, melyet a függetlenségi párt soraiból alakítanának és a melynek élén Kossuth állana mint miniszterelnök, a monarkia érdekeivel nem tartaná összeegyeztethetőnek. Ama hirek szerint, a melyek a trónörökös nézeteiről a magyar államférfiak körében elterjedtek, a trónörökös állítólag ismételten utalt arra, hogy ez engedmények már csak azért is aggodalmat keltők, mert senki sem állhat jót azért, hogy nem fog-e egészen rövid időn belül egy új többség, egy új párt, vagy az ellenzéknek egy új vezére új engedményeket kérni.

A trónörökös a nézeteiről elterjedt hirek szerint, elveti az engedmények politikáját, melyet végtelen csavarnak tart. A trónörökös a hadseregre vonatkozólag mindenkor ellenzője volt a nemzeti engedményeknek és e véleménye által Wekerle és Andrássy tervével ellentétbe jutott. Úgy látszik továbbá, hogy a trónörökös soha sem tudott eléggé megbarátkozni a függetlenségi párt terveivel, mert attól tart, hogy a szétválasztási politika növekvő hatalmával annak az elvei a gyakorlati életben is előtörhetnének.