Ismeretes a radiumnak az a tulajdonsága, hogy állandóan energiát sugároz ki. Ennek demonstrálására R. I. Strutt angol physikus egyszerü kis készüléket szerkesztett, melyet kissé phantastikusan radium-órának is nevezhetünk.
Miként a mellékelt ábrából kivehető, a radium-óra tilajdonképpen egyszerű elektroskop. Mindkét végén beforrasztott kis üvegcső alsó végére van függesztve az elektroskopoknál használt két vékony fémlemez. Az üvegcső fenekén radium van, s az egész egy nagyobb üvegedényben van elhelyezve, melyből a levegő ki van szivattyúzva.
Lássuk most már, hogyan működik ez az „óra”. Ismeretes, hogy a radium energiasugárzása tulajdonképpen abban áll, hogy „emanatio”-kat, aza elektromos töltéssel biró igen finom anyagi részecskéket bocsát ki magából.
A radium-óránál szerepet játszó emanatiók az ú.n. ά - és β-sugarak. Az ά-sugarak egyik jellemző sajátsága, hogy az üvegen áthatolni nem birnak, míg a β sugarak az üvegen áthatolnak. A két sugárnem még abban is különbözik egymástól, hogy az ά sugarakat positiv, a β sugarakat negativ töltésü részecskék alkotják.
Mindezek következtében a beforrasztott üvegcsőben positiv elektromos töltés jön létre, mely az időben folyton növekszik. Ez a positiv elektromos töltés megosztólag hat a lemezekre; ennek következtében az elektroskop-lemezek szintén positiv töltést kapnak, s minthogy egynemü elektromosságok taszitják egymást, a lemezek tehát szétválnak.
A radium azonban folyton bocsátja ki az emanatiókat, tehátmindig több és több positiv elektromos töltés halmozódik fel, a így a lemezek is mindjobban és jobban szétnyílnak egészen addig, míg végre érintkezésbe jutnak az edény két oldalán elhelyezett A és B fémlappal.
Ezen fémlapok vezető összeköttetésben vannak a földdel, s igy a lemezek positiv töltése az érintkezés pillanatában a földbe távozik, s a lemezek összeesnek. A folytonos emanatió következtében azonban újabb positiv töltésre tesznek szert a lemezek, s igy az előbbi játék folyton ismétlődik.
A lemezek szétnyílása és összeesée oly szabályos isőközökben történeik, akárcsak egy órának a ketyegése. Innen ered a radium-óra elnevezés. Nevezhetnők azonban örökké mozgó órának is, mert a lemezek játéka. Legalább látszólag, a végtelenségig ismétlődhetik.
Pesze a valóságban a dolog kissé másképp áll. Mert a radium energiakisugárzó képessége idővel mégis csak csökken, habár nagyon lassan is, s igy a radium-óra is az idővel folyton lassitja a járását, míg végre a radium energia készletének elfogyásával megáll.
A radioactivitás elmélete szerint a radium energiakisugárzó képessége mintegy ezer év alatt csökken a felére. Tehát az az óra, melyet Krisztus születésekor készitettek, ma már négyszer lassabban járna, mint eredetileg.
