Petőfi szülőháza

Az néhány kép, melyet e lapokon talál az olvasó, olyan helyet örökít meg, a hol ha személyesen keveset jártunk is, képzeletben megfordult majd mindegyikünk. A mikor olvastuk Petőfi költeményeit szüleiről, gyermekkoráról, mikor elindultunk vele élete viszontagságos útján, mindig eszünkbe jutott az apró, szalmafödeles kiskőrösi ház, a honnan a költő elindult, hogy meghóditsa az egész országot, aztán az egész művelt világot.

„... Szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
megváltókat ide küldi le.
Kunyhóból jő mind, a ki a
Világunk szenteli magát...”

Petőfinek e szavai ráillenek az ő szülőhazára is.
Egyszerű szalmafödeles házban született ő is, a kiskőrösi mészárosok fia. Azt a kemény tölgyfa-ágyat, melyen Petőfi az élők közöli megjelent, megőrizte a kegyelet s ma a Petőfi-ház legbecsesebb ereklyéje. Czifrázatlan, szilárd bútor-darab. Közelében állhatott valahol Petrovics István vándorlegénykori ládája is, melylyel fia, Petőfi is vándorolt később; híres debreczeni telét e ládán üldögélve verselte át, mint Orlai közismert képe bizonyítja.

Mi lehetett a kiskőrösi ház többi bútora Petőfi születése évében, arra csak következtetni lehet. Alkalmasint tölgyfa-lócza a két utczai ablak között, az előtt nagy tölgyfa-asztal s a körül három-négy tölgyfa-szék. Ha vendégek jöttek, a kerek boglyakemenczét is körülülték nyájas téli estéken; főkép a vendégekkel jött gyerek-népség. Az ágy mellett rengő „gombos” bölcsőben sirdogált és aludt a kis Sándor.

A kiskőrösi szalmafedelű ház adta Petőfit a magyar költészetnek. Pörge Gergely rajzait nézegetve, felvillan képzeletemben a nevezetes új-év napja, a forgolódó komaasszonyok, Martiny tisztelendő, a ki Petőfit e napon a Sándor névre keresztelte. A pincze, melyből üveggel, kancsóval hordta fel a gazda vendégeinek a bort, áll ma is. A szobából, melynek magasra vetett ágyán anya és gyermeke pihentek, a hol a vidám vendégsereg lakomázott aznap, régen eltűnt az ö bútoruk.

Hiszen még annak az évnek vége felé Félegyházára költöztek Petrovicsék. Ma a kegyelet kápolnája az a szoba. Koszorú-szalagok a falakon, látogató-könyv az asztalon. A ház homlokán, kivül emléktábla büszkélkedik Petőfi nevével. Hány palota megirigyelhetné azt a táblát, s talán el is vitatná tőle, ha lehetne, mint a hogy Kiskőrös dicsőségét Szabadszállás és Félegyháza vitatták, mindenik magának követelvén, hogy Petőfit ő adta a világnak.

Testileg nem, lelkileg azonban csakugyan Félegyháza volt Petőfi szülővárosa. A mi elméjébe Félegyházán beleégett: az Alföld, a puszta, a magyarság szeretete, a nép nyelvének és költészetének megbecsülése, azzal a kincscsel lett ő a legnagyobb magyar költővé s a világirodalom egyik jelesévé.
A nagy pert így Kiskőrös és Félegyháza egyaránt megnyerték. Petőfi mindkettejöké.

Zempléni Árpád.