|
Verses könyvek
Különös egy dolog, megczáfol minden teoriát a kereslet és kínálat viszonyáról az az ősrégi idők óta tapasztalt jelenség, hogy semmiféle irásmű nem terem még hozzávetőleg sem annyi, mint vers. Holott pedig egyidejűleg hangzik a panasz, hogy a vers nem kell az embereknek, verseket nem olvas és nem vesz senki, még a jó poéták sem találnak közönséget.
És mégis rakásra jelennek meg a verses könyvek. S évről-évre akad a hazában; néhány száz ember — pedig túlnyomó részben szegény emberek — aki nem sajnálja a pénzt verskötete kiadására. És a legkevesebb közülük ér el csak annyit is, hogy akadjon néhány ember, a ki könyvét megveszi és elolvassa. Mi ennek a magyarázata? Hiszen még azt sem lehet mondani, hogy a versirás valami dicsőség, mert hacsak igazi sikert nem arat, csúfolódás a jutalma majd mindenütt.
Ezek a versirók nagyobbára egészen fiatal emberek, a kiket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett ki a költői métely, a kik még Petőfi ambiczióját hordják agyukban. Verset írni pedig olyan könnyű s még könnyebb — csak egy kis hiúság kell hozzá — elhinni valakinek a saját verséről, hogy jó. S a sok kritikátlan apró vidéki lap a mely közli az ilyen verseket, csak megerősíti a fiatal szerzőket a maguk képzelődésében s mikor aztán a helyi nyilvánosságból ki akarnak emelkedni, nincs más módjuk rá, mint kötetet kiadni.
Komolyabb lap nem akad, a mely kiadná műveiket, de ez nem a jótékony önkritikát kelti fel bennünk, hanem a daczot, az elnyomott tehetség gőgjét. Mégis meg akarják mutatni a világnak, a szerkesztőknek, a kik mellőzik és elnyomják őket, hogy költők és tehetségükkel keresztül tőrnek minden akadályon. S az eredmény minden egyes esetben az, hogy a könyvre rá sem hederít senki, az egész a makulaturába megy s csak a kifizetendő nyomdai számla marad meg belőle.
Ezt abból az alkalomból mondjuk el, hogy most újra felgyülemlett asztalunkon egy csomó verses kötet, a melyekre, legalább a mi a dologban érték-megállapítás, teljesen ráillenek az itt mondottak.
Nagyiványi Fekete Lajos az utóbbi három év alatt kelt verseit adta ki Versek czím alatt. Néhány csinosan hangzó sort találtunk benne, de épkézláb verset egyet sem. Középszerűségek halmaza az egész könyv, irodalmi visszhangok, útszéli színek, egyéniség nélküli nyelv, — ezek a fő jellemvonásai.
— Szegedy Lajos ugyancsak Versek czímű könyvében sok a naivitás, forma, tartalom nagyon kezdetleges, de egyik-másik verséből, a formátlanságok alatt mégis csillan, ha egyéb nem, valami közvetlen őszinteség.
— Vermes Ernő Járok a tarlón czimmel adta ki verseit. Akaratlanul is jól választotta meg a czimet: csakugyan tarlón jár, melyről a kalászt learatta egy két másik fiatal költő s ö csak böngészik most már rajta. Néha mégis talál egy-egy kalászt a ha egyszer megtanúl a maga mezején járni, akkor talán komolyabban is lehet vele foglalkozni.
— S hogy a női nem se maradjon ki a sorból, Benkéné Reinett Mariska Versek czimű könyve is ide tartozik, ez is konvenczionális dolgokat mond el néha elég routineos előadásban, |