A póz

 Egy vidéki szinész öngyilkos lett a minapában. Mielőtt azonban a halántékába bocsátototta volna a gyilkos golyót: egy humoros levelet írt egy barátjának. Egy tele színjátékkal, élczczel, tréfás kádenencziákkal. Hogy az élczek nem elsőrangúak és a humora meglehetősen erőltetettnek hat, ez nem nagyon csodálni való, sőt elmondhatni, hogy az egész levélben ez az erőltetettség az egyetlen, ami természetes.

A halála órájában senkitől sem lehet követelni, hogy a humora frissen buzogjon és kitűnő vicczeket mondjon. Sőt az ember ezekben a pillanatokban egyáltalában nem szoktak vicczelni. Mire a szegény, sorsüldözött ember eljut oda, hogy a fegyver csövét a szivének vagy a halántékának fordítja: a jókedv, a humor, a tréfáló hajlandóság már rég kifogyott a podgyászából.

Ezt már megette a csalódás, a bukás, a keserűség és a reménytelenség. És mégis ez a szegény szinész nem volt az egyetlen öngyilkos, a ki tréfálkozva ment a halálba. Nem is szólva azokról, a kik hangos dáridó zsivaja közben vetik át magukat az élet korlátján és a kik igazában a mámor eszméletlenségét korlátját és a kik igazában a mámor eszméletlenségét hívják segítségül, hogy halni merjenek: a vicczelő öngyilkos se ritka jelenség.

Csaknem olyan gyakori, mint a filozofáló öngyilkos. Mi ennek a természetellenességnek a magyarázata? Egy szóval megmondva a póz. Az a kiirthatatlan eredendő hiúság, a mely az érdekes helyzetbe kerülő emberre egy olyan viselkedést parancsol, a melyet az ő izlése a leghatásosabbnak itél. Már pedig a ki öngyilkos lesz, többé-kevésbé mindig érdekes.

A legritkább ember az, a ki ebben a szituáczióban őszinte tudna lenni, mert az őszinteség az élet utolsó órájában se sokkal könnyebb, mint más órákban. A ki fegyelmezettebb lélek, az némán hal meg. A ki vicczel, mikor előtte fekszik a töltött pisztoly, amelylyel az életét kioltani készül, az a legszerencsétlenebb pózt választja, mert ezt ugyan őszintének és természetesnek senki se hiszi. De ez is csak – következetesség. Mert a kik ügyesen tudnak pózolni, azoknak nem kell öngyilkossá lenniük. Azok igen jól elboldogulnak az életben.