Szabolcska Mihály
Egy antialkoholista apostolnak
Motto: „Gondűző borocska mellett,
Sors hatalmad nevetem.”
/Petőfi/
Sohsem voltam barátja
A részegeskedésnek.
Veletek vallom én is,
Hogy a pálinka méreg.
Ám ti se törjetek már,
Úgy lándzsát ellenem,
S a gondűző borocskát
Hagyjátok meg nekem!
Taláhattok ki bölcsen
Sok rémhistóriákat,
Azért ember az ember,
Hogy sohse legyen állat!
- No de egy-két pohár bor,
Módjával, csendesen…
A gondüző borocskát
Hagyjátok meg nekem!
Mi földi, rövid éltünk
Csupa gond, csupa bánat.
Szivünket száz baj éri
S ezer szegény hazánkat.
- Van idő, hogy lemondón
Már csak temetkezem…
A gondüző borocskát
Hagyjátok meg nekem!
Oh, áldás a szivünknek
Az álmodás ilyenkor,
S álmokba ringatónak
Egy-egy kis borvizes bor.
Mellette fény szövődik
Át a föllegeken…
A gondűző borocskát
Hagyjátok meg nekem!
- A tiszta víz is ölhet,
Ha véle visszélünk,
Áldás a tűz vigyázva,
Ha nem: bizony leégünk.
Ti már leégtetek tán?
Én csak melegedem…
A gondüző borocskát
Hagyjátok meg nekem!
Kosztolányi Dezső
Vénasszonyok nyara
Az ég törékeny, lágy üveg most.
A napra tartjuk sárga arczunk.
És félrebillent kába fejjel
Álmodunk, vagy talán csak alszunk?
Ma semmi sincs. Ma minden emlék.
Mi földre sujtott, lengve fölszáll.
Sovány kóró zörög a szélben
És int a búcsuzó ökörnyál.
Vörös gyepen ülünk setéten,
Megannyi nappali kisértet,
Húsz éves kávénénikék és
Huszonkét éves agglegények.
Hervadt krizantém gombluykunkban.
Kisírt szemünkben nyári bánat.
Leégett gyertyák. Őszi csókok.
Üres kupák. Halotti ágyak.
Mind itt vagyunk, mind idejöttünk,
Kik zörgetünk bezárt kilincsen.
Sütkérező szerelmes árnyak,
Kiket nagyon megvert az Isten.
