Veszedelmes füst

Hirdetik, magasztalják, védik mindenfelé és szakadatlanul a békét, fejedelmek és kormányok ki nem fogynak a megnyugtató nyilatkozatokból, de azért a külpolitika láthatárán minduntalan föl-föl csap egy füstgomoly, békés pásztortűz füstje. Az egyik ilyen riasztó esemény volt Montenegró mozgósításának hire, a másik a német tengeri haderő egy pánczélos képviselőjének megjelenése egy marokkói kikötőben.

E pillanatban, mikor e sorokat irjuk, a fenyegető füst – még csak füst – még csak füst, a mely lehet, épp oly gyorsan szétzilálódik, a milyen gyorsan és váratlanul a magasba szállt.
De, sajnos, éppen ez az, a mit nem lehet biztosan tudni. Az annexió idejéből a maguk tapasztalatából emlékezhetünk rá, milyen őszinte a hatalmak békeszeretete. Anglia, Francziaország, Oroszország mind „békített”, de csodálatosképpen a béke csak akkor állt helyre, a mikor a Monarchia és Németország a kardjaira csapott és kijelentette, hogy – elég volt már ebből a szíves közreműködésből.

Montenegró mostani föllépése is meglehetősen rejtelmes volt, Ez a kis ország folyton azt hangoztatja, hogy védekeznie kell Törökország ellen, holott Törökország éppenséggel nem bántotta, csak az ellentiltakozott, hogy lázadó albán alattvalói Montenegróban találjanak biztos megbúvó helyet és támogatást. Mert jelek és bizonyságok egész serege mutatja, hogy a lázadó albánok nyugtalanságát Montenegró táplálja, a mely államocska semmiesetre se merészelne ilyen viselkedést tanusítani az ottomán birodalommal szemben, ha nálánál sokkal nagyobb hatalmat nem érezne a háta mögött.

Marokkó sokkal messzebb van tőlünk, mint Montenegró és Törökország, de azért közelről érdekel bennünket, a mi ott történik, mert egy valóban kifejlődő konfliktus a világ döntő hatalmasságait állítaná egymással szembe és olyan bonyodalmat támasztana, a mely valamennyi nemzetet belesodorná a maga viharába.

Németország, a mely nem rajong ugyan Marokkó függetlenségéért, de azt se tűri, hogy Francziaország így szép csendesen rátegye a kezét az afrikai császárságra. Vagy az algezirászi egyezmény őszinte megtartását követeli, vagy pedig – magának is részt a tartományból.

Ez a magyarázata annak, hogy a minapában hirtelen és váratlanul német hadihajó jelent meg Agadir marokkói kikötőben, állítólag a Marokkóban élő németek védelmére, valójában pedig szives figyelmeztetésül a francziáknak arra, hogy a németek se feledkezzenek meg Marokkóról.