Az angolországi választások

Egyhamar nem emlékezünk olyan heves választási harczra Angolországban, mint a minőt épp most vivtak meg az angol választók. Lényegében ujból két, egymással gazdasági elv szempontjából ellentétes párt állott szemben: a liberális és a konzervativ párt.

A liberális pártnak maga Asquith angol miniszterelnök a vezére, mellette kiválik mint elszánt harczos és védelmező: Lloyd George, a kincstárnok (pénzügyminiszter), ehhez csatlakozik némileg Burns közmunkaügyi miniszter a szoczialista táborral.

A kormány maga a liberalizmus jegyében vállalta a kormányzatot és ezt a liberálizmust akként értelmezte, hogy pl. az adózási teher egyenlő és arányos megosztása érdekében kész volt szembe szállani a lordok házával, a mely a kormány javaslatát ridegen elvetette. A rengeteg öröklött nagy vagyonoknak gőgös urai érzéketlenek ezuttal ama társadalmi és bővebb indoklást nem kivánó állampolgári kötelesség iránt, hogy nagyobb mértékben vállalják át az adózás terheit, legalább is oly arányokban, a mely csak távolról is megfelel a rengeteg tőke-vagyonuknak.

A lordok azonban voltak oly szükkeblűek, hogy a hazát ők is csak mint fejőstehenet szeressék és annyit áldozzanak csak érette és neki, a mennyi nem ér fel a szegény ember pennijeivel. Utóvégre egy Westminster herczeg 73 millió korona jövedelemmel nem fog sokat a hazája érdekeivel törődni, mikor az ő érdekei elég szilárdak, mert eléggé meg is vannak aranyozva. Nem azért lordok ők, hogy áldozzanak a haza oltárára, hanem azért lordok, hogy ősi jogaikat féltve, az oltárt, áldozati maradékait is magukhoz ragadják.

Elkeseredett harczot inditott tehát a kormány a lordok háza ellen és minden elképzelhető eszközt harczba vitt a konzervativizmus ellen. Asquith, Lloyd George, Burns és a többi liberális vezérpolitikusok heteken át szónokoltak az angol választóknak, automobilokon száguldották be London óriási kerületeit, express vonatokon rohantak messzebb fekvő választási góczpontokra. Soha még ilyen mozgalmas nem volt az angol választás, mint az idén.

Természetes, hogy a konzervativek sem voltak restek, mert ő nekik hatékony fegyverük volt az idegen verseny ellen való védekezésnek jelszava, a mikor a védvámos politikát is belekeverték az általános politikába. A kormány egyébként el van szánva, hogy minden vonalon felveszi a harczot a konzervativ miniszterekkel. Kétségtelen, hogy az idei választásoknak hosszu időre szóló hatalma lesz az angol politikai helyzetre.