Tanulmányok Poe Edgarról

Az irodalmi izlés hullámzása vetette fel napjainkban Poe Edgart a közérdeklődés felszinére. A legfinomabb érzékű elmék eddig is élvezték és sokra becsülték művészetének csodálatos szingazdagságú, az emberi lélek rejtelmes mélységeiben gyökerező, sajátságos, kábító illatú virágait, izgatódtak azokon a psychologiai és eszthetikai problémákon, melyeket egyénisége és alkotásai fölvetnek, bontogatták azokat a kibogozhatatlan szövevényű szálakat, melyekből egyénisége összeszövődött, keresték a geniális és pathologiai vonásoknak azt az egymásra való hatását, a mely művészetének gyökereit adja.

A modern irodalom egyik legsajátságosabb irányának, melyet a dekadenczia névvel szoktak jelölni a mely most épen szokatlan lendületű feltámadását ünnepli, nagyrészben Poe Edgar volt a kezdője, pontosabban szólva, első tipikus képviselője, az áramlat elméleti indoklói nagyrészben belőle táplálkoznak, művészei sokszorosan hozzáfordulnak hatásért.

Ez a kapcsolat mindenesetre érdekes bizonysága annak, hogy hasonló művészetet produkálnak s a bennünk élőket mennyire hasonló művészetet produkálunk s a bennük élőket mennyire egymáshoz húzza a rokonság ösztönszerű érzése. Egy másik érdekes probléma, mely Poe Edgarral kapcsolatban fölvetődik; az a kettőség, mely költői és prózai műveit elválasztja egymástól.

Nagy elmeélt kivánó feladat megtalálni azokat a pontokat, a hol ez a két annyira divergáló vonal találkozik. Mindezekre a kérdésekre s a Poe Edgarra vonatkozó többi kérdésekre nagyon okos, nagyon gondosan dokumentált és nagyon világosan irt feleletet ad Elek Artur az amerikai költőről irt két tanulmányiban, melyek most jelentek meg egy kötetben. Jobb szerettünk volna a két tanulmány helyett, melyek különválasztva szólnak a költő egyéniségéről és költészetéről, egy egységes, összefoglaló képet.

Egy költő egyénisége és költészete oly szorosan kapcsolatos dolog, hogy különválasztani teljesen lehetetlen, az egyik a másikat magyarázza s egyik sem állhat meg a másik nélkül. S ha valaha állt valakire az a tétel, hogy a költészet a költő egyéniségének művészi megnyilatkozása, — akkor épen Poe Edgar az.

Elek Artúr munkája értékének azonban nem sokat árt ez a szerkezeti baj, — fejtegetéseiből így is oly érdekes, jól megfogott képe alakul ki Poe Edgarnak, hogy el kell ismerni, a fődolgokban eléri az efféle munka legfontosabb czélját: közelebb hozza az irót olvasójához.