Ausztria-Magyarország legnagyobb magkereskedése

Azon arányban, melyben a magyar gazda öntudatára ébred annak, hogy érdekeit megvédje, jólétét gyarapítsa és belterjes gazdálkodása reális alapokat nyerjen, ugyanazon arányban lép előtérbe annak imminens szüksége, hogy a gazda ne vessen akármilyen, akárhonnan került, akárminő csekély belértékű magot, és ez irányban a gazda karjai alá nyúl Magyarország mezőrendőrségi törvénye is.
Ily körülmények között látjuk tehát a magyar magtermelést és magkereskedést kibontakozni. Ez utóbbit felölelő különféle vállalatok nagyobb részben nem birnak úgy érvényesülni, mint a hogy óhajtandó volna. Épen csak egy emelkedett ki valamennyi közül: a Mauthner Ödön magkereskedő czége Budapesten.

Huszonhét év óta áll fenn e czég, 27 év hosszú időnek látszik egy ily óriási vállalat megteremtésére, de ha meggondoljuk, hogy e czég főnöke eredetileg nem ezt a pályát választotta, hanem gazdatiszti pályára készült, akkor már rövidebbnek tűnik fel a 27 év is.

Mauther Ödön a hatvanas években először is a gyakorlati gazdapályára lépve, József főherczeg kisjenői uradalmában, később Esterházy Pál herczeg bujáki, majd pedig Károlyi György gróf mácsai uradalmában működött mint gyakornok. Ezután a magyar-óvári gazdasági akadémiát végezte elméleti ismeretei gyarapítása czéljából. Pályafutásának e két szakában észleli Mauthner Ödön, az éles megfigyelési tehetséggel biró fiatal gazdatiszt, hogy Magyarországon a vetőmagtermelés úgyszólván teljesen ismeretlen és tudatára jön annak, hogy milyen nagy horderejű előny volna az a magyar gazdának, ha nagy terjedelemben termeszthetne vetőmagot s ha értékesíthetné is ezt. Mily nagy közgazdasági vivmány volna hazánknak, ha volna intézmény, mely a gazdát e téren támogatná, közvetítené, hogy a hazai megtermelvény külföldre is megtalálja útját. 


Ez ügy mind jobban-jobban megérlelődött élénk elméjében és a hetvenes évek elején kiment a magvizsgálatok ügyének megteremtőjéhez, a Szászországban működő Nobbe professzorhoz, ott mint segéd munkálkodva, alkalma volt alaposan megismerkedni majdnem egész Európának magminősítésre vonatkozó viszonyaival; minthogy ezeknek fonalai akkoron mind az ottani magvizsgáló és kisérleti állomáson folytak össze. Mindezek után 1874-ben alapított Mauthner Ödön olyan telepet, mely egyrészt érintkezésbe hozza a magtermelőt a külföldi kereskedővel, másrészt hazai gazdáinkat oly magvakkal is ellátja, melyek egyelőre még nem termeltetnek teljes tökéletességökben hazánkban, ennek folytán külföldről kell beszerezni, és mivel szervezetében teljesen reális és egészséges alapon kezdte és folytatta működését, oly alapon, a melyet közgazdasági téren a „szolid” jelzővel illetünk, csakhamar óriási módon kezde kibontakozni, jóllehet, hogy eleinte küzdve a kezdet nehézségeivel, a „hazai’ iránt akkor még uralgott kicsinylő vélemények ellen, később azonban győzött az „erősb”, vagyis a „jobb” és annál rohamosabban bontakozott ki a jelenlegi nagyszerű méretű világczéggé, mely nemcsak a hazai magtermesztés alapját segítette hathatósan megteremteni, hanem emberileg közreműködött, hogy a magyar földön termett magvakat a világ minden vidékén jó és szolid oldalról ismerjék meg.

Csak néhány vázlatot közölhetünk Mauthner Ödön telepéről, mely vázlatok elsőjén a czég főnökét látjuk két fiával. Mauthnert – ki 1874-ben egyedül kezdte munkáját, - ma már két felserdült s világlátott fia támogatja főnöki teendőiben. Mauthner Alfréd és Mauthner Pál elméleti tanúlmányaik befejezése után gyakorlati térre mentek át. Éveket töltöttek szakszerű munkával Erfurtban, Londonban és Párisban, gyűjtve a magtermesztés és magkereskedlem terén a fel-felmerülő újabb vívmányokat, gyakorlatokat, hogy a világhírű czég vezetésére és továbbfejlesztésére kellő képességet szerezzenek.

A többi fényképfelvétel a Rottenbiller-utczai főtelepen levő irodákat, s különféle magtisztító, arankamentesítő, osztályozó, rendeléseket összeállító és csomagoló-csarnokait tünteti fel. Hasonlólag érdekesek a gazdákra nézve az Andrássy-úton a kir. Operával szemben levő üzlethelyiségek, melyek a helyi eladás lebonyolítására szolgálnak, valamint a luczernamag, a lóheremag és a répamagvak óriás terjedelmű három raktára, ép úgy a magszárító helyiségek is, mely raktárak és helyiségek szintén a Rottenbiller-utczai központban vannak.

Megtisztítás! – Megosztályozás! – Aranka-mentesítés!

Ez olyan három sarkalatos fogalom, mely ott, hol a fogalmak teréről a gyakorlatba lép át, úgy mint hazánkban történt, először is Mauthner nagyszabású ez irányú berendezkedései, azután pedig  mezőrendőrségi törvényeink révén, a mezőgazdaságnak szilárd oszlopaivá lesznek, melyeken fölépül a gazdák jóléte és vagyonosodása. Hazánk határán belül erre nézve rendben volna a szénánk; de ne feledjük, hogy a határon túl leselkedik a gazdák megrontására szolgáló ínvásió.

A külföldi kereskedők nem szívesen veszítik el a magyar földet talpaik alul, ajánlják hozzánk magvaikat, ajánlják pedig nyakra-főre, minden áron. Ők nincsenek alávetve azon törvényeknek, melyek a magyar kereskedőt magvainak szigorú tisztítására, származásuk megjelölésére, arankamentesítésére és a csíraképességnek százalékokban való feltüntetésére kötelezik. A külföldi kereskedők nem vonhatók felelősségre, ha az alantos áron tőlök beszerzett magvak nem felelnek meg azon tulajdonágoknak, melyekért eladójok szavatolt. De hát nincs is szükségünk az ilyen koczkázott külföldi vásárlásokba bocsátkozni Magyarországon, hol olyan szigorú és minutiózus figyelemmel, oly tökéletes és nagyszabású készülékekkel tisztítják, osztályozzák és ellenőrzik a vetésre szánt magvakat, mint ezt az itt leírt hazai czég telepein látni alkalmunk van.