Az ulmi szabó repülése

Ulmban ma is emlékeznek még egy tréfás nótára, mely egy szabó repüléséről szól. Igy szól e nóta kezdete magyar forditásban:

Ulmban bizony vala megesett!
Hogy egy szabó repült, de leesett.

Berblinger Lajos volt a neve annak az ulmi aviatikusnak, a ki 1811-ben repülőgépet szerkesztett s május 31-én bemutatta ezt a talámányát az ulmiaknak, de a repülése kudarczczal végződött.

Az ulmi szabó tollakból akart szárnyakat késziteni magának, de azután rájött, hogy a kifeszitett vászon alkalmasabb erre a czélra. Vászonból készitett tehát nagy szárnyakat, amelyekkel fenn akarta magát tartani a levegőben. A szárnyak a karjaihoz voltak erősitve, hogy tetszése szerint mozgathassa azokta, mint a madár.

Az ulmiak nagy érdeklődéssel várták, hogy mikor fogja bemutatni a szabó a repülőgépet. Végre beköszöntött a nevezetes nap s a Duna partjára gyült az egész város lakossága, hogy láthassa a nagy eseményt: Berblinger mester repülését. A találmánynak olyan nagy volt a hire, hogy az uralkodó is képviseltette magát a nevezetes eseményen: Henrik főherczeget bizta meg azzal, hogy jelen legyen a repülésnél.

Ágyulövés jelezte a nagy esemény megkezdését. Bandaszóval kisérték a polgárok a szabót a magas emelvényhez, a honnan le kellett repülnie. Berblinger mester felment az emelvényre, ott magára erősitette a vászon-szárnyait, majd némi habozás után előre ugrott. A szárnyak egy ideig fenntartották őt a levegőben s csakugyan ugy látszott, mintha repült volna, pedig nem repült, hanem – zuhant lefelé, egyenesen a Dunába.

A levegő nyomása következtében eltört az egyik szárnyának a váza és a repülőgép felmondta a szolgálatot. Néhány percz mulva ott lubiczkolt a szegény szabó a Duna hullámaiban, de a hajósok még idejében segitségére siettek és kimentették.

Egykoru tréfás rajz nyomán bemutatjuk itt ezt a régi aviatikust, amint a vászon-szárnyaival a hátán, kérségbeesetten luboczkol a Duna vizében. A hajósok kivitték a tulsó patra s ott is maradt egész estig, mert nem mert visszímenni nagy szégyenében a városba.