A tolvaj és az időjárás

Rossz nyarunk volt. Ama bizonyos legöregebb emberek sem emlékeznek ennyi „kritikus” napra. Kegyetlenül zuhog az eső, verdesi tompán ablakainkat. A gazda-közönség aggódva nézi nap-nap után az egyre tornyosuló felhőket, és mi is ha még csak a Holdban is jutottak nekünk holdak - rettenve nézzük a drágasági barométer méteres felszökéseit. A rossz időjárás növeszti a szegénységet, nyomort, s megszaporodnak majd a börtön lakói is, mert drágaság, nyomor és bün édestestvérek.

Mindnyájunk ellensége a rossz időjárás. De elkeseredetten haragusznak rá olyanok is, a kikre hirtelenében nem is gondolunk. Igaz, hogy rendszerint csak akkor jutnak eszünkbe, a mikor már kellemetlen ismerkedésbe bocsátkoztunk velök. Értem alattok a nyári tolvajczéheket, s ezek között a legfürgébb elemet: a zsebtolvajok gárdáját, kiknek költői lendülettel szólva a napsugár s enyhe szellők az éltető elemük.

A multkor egy nagyon törődött, elcsigázott alakot hoztak be a rendőrségre. Zsebtolvajláson érték. Igen busan válaszolt a kérdésekre.
- Milyen idők, milyen idők ! - sóhajtozott. - Mit szól fogalmazó ur ehhez az időhöz?
- Ugyan hallgasson ! Csak nem fogok magával most az időjárásról beszélni.
- Pedig jó lesz. Ha nem volna olyan komisz időjárás, akkor nem lennék itt. Máskor ilyenkor uriemberek még a mellényüket is kigombolták, ugy sétáltak a napon. Az embernek csak ugy kinálkoztak a fityegő óralánczok és órák. Most mindenki bele buvik a felöltőbe, összehuzódik didergősen, s ne adj isten, hogy hozzá lehetne férni. Lecsusztunk bizony épp a főszezonban. Az ember aztán mégis csak próbálgat, mert hát élni muszáj, tessék, ez a vége…idemerültem. Ilyen a zsebtolvaj világfájdalom! Kitünő zsebtolvajszakértőnknek különben teljesen igaza volt. Augusztus második felétől kezdve a zsebtolvajlások tényleg teljesen megcsappantak. Rendőrnek csapott fel a rossz időjárás.

Legfeljebb a lóversenyeken mutatkoztak a zsebmetszők. Már mint azoknak lélektannal is foglalkozó része. Tudniillik majd mindig a boldog nyerőket lopták meg, a mi kétségkivül erős pszichológiai érzékről tesz tanuságot. A hazárdjáték amugy is tompitja az ember érzékeit, s ha véletlenül beüt a szerencse, a boldog nyerő az, a ki se nem lát, se nem hall.

- Bravó! - hangzik, ha a ló bejött s nincs zsebtolvajszemnek gyönyörübb látvány, mint az a tolongás, mely ilyenkor a tikét beváltó pénztárak körül kifejlődik. Vidám sokaság tülekedik ott. Valóságos aratóhely a zsebtolvaj számára, mert csak a bus ember huzódik össze s gombolkozik be. Megpróbálhatja a zsebtolvaj többször is a fizető pénztárakhoz való „üzleti” kirándulást. Csak a napokban hoztak be a lóversenyről egy agyafurt atyafit, a ki egész Fregoli-módszerrel támogatta zsebmetsző müveleteit. Egyszerü és mégis hathatós módszerrel változtatta külsejét, mert természetes, hogy a pénztárak körül detektivek is őgyelegnek. Egyszer feltett, aztán levett kalappal tolongott, majd a másik perczben sötét szemüveget tett az orrára, hol levetette a felöltőjét, hol felvette, végül panyókára vette. Körmönfont csekélységek ezek, de az ember nem is hinné, hogy ezek a kisded átalakulások mennyire használnak, ha arról van szó, hogy ne ismerjék fel rögtön ott, a hol már egyszer járt….

De hát az eső csak tovább esik! A lóversenynek is vége van, s teljesen befellegzik zsebtolvajnak, kinek nyáron kell gyüjtenie a tőkéjét. Rossz keresettel, deficzittel zárt a legtöbb az idén. Ellenben korán fellendült a kabát tolvajok iaparának. Ez az egyedüli sport, melynek hasznaira rossz időjárás. A miben azonban természetesen örvendeni való nincs.