A király Budapesten

A megérkezés
Junius 22-én szerdán este hat órakor, rövid távollét után, megint megérkezett magyar székvárosába a király. Fogadtatása ezúttal a szokottnál ünnepélyesebb és tüntetőbb volt. A királyt kellemesen lepte meg az iránta nyilvánuló ünnepélyes melegség és meg kell adni, hogy a bevonulás festői külsőségeit az intéző körök hatásosan rendezték el. Kivonultatták, zászlók alatt, az iskolás gyermekeket, a tanuló-ifjúságot és kell-e ennél elragadóbb látvány?

A polgármester felhívta a főváros lakosságát, hogy díszítse föl a házakat a bevonulás útvonalain és egyáltalán, hogy járuljon hozzá a fogadtatás külső fényéhez.
Külön rendeletet kaptak a fővárosi iskolák igazgatói, hogy a tanulókkal s ünneplő ruhában, zászlók alatt vonuljanak föl.

A nagy előkészületek hallatára, a délutáni órákban felvonult diákseregek láttára természetesen a közönség kiváncsisága is felcsigázódott s ezrivel tódult azokra az útvonalakra, a melyeken keresztül a király a Várba hajtat. A háztulajdonosok kitették ugyan a nemzeti szinű lobogókat, de a magánházak ablakaiból, mint rendesen, csak szőnyegek és színes terítők lógtak.
Annál díszesebb pompát öltöttek az útvonalba eső középületek és a Lánczhíd, a melyen valóságos zászlóerdő lobogott.

A nyugati pályaudvartól kezdve, egészen a Várpalota bejáratáig a gyalogjárók mindkét oldalán legalább harminczezer iskolás gyermek állott sorfalat. Mindegyik iskola csapata mellett díszbe öltözött pedellus tartotta az iskola nagy lobogóját. A gyermekek ezrei pedig magasra emelték nemzeti szinű zászlócskáikat. Délután öt órakor egymás után vonultak fel a csapatok. A leánykák fehér ruhában, nemzeti szinű szalaggal és kokárdával, a fiúk tornavagy ünneplő ruhában.
Alig helyezkedett el a diáksereg, jöttek a díszruhás rendőrök és a gyermekkordon előtt tíz-tíz lépés távolságban elhelyezkedtek.

Félhat órakor már ember-ember hátán tolongott, különösen az Arany János-utczában és az Albrecht-uton, valamint a Halász-bástya környékén, a hol a budai iskolák növendékei állottak sorfalat.

Az udvari vonat este hat órakor robogott be a pályaudvarra. A király szalonkocsija az udvari váróterem előtt állott meg, a mikor az egybegyűlt közönség dörgő éljenzésben tört ki. A király leszállva a perronra, először a miniszterelnököt szólította meg. Khuen-Héderváry jelentette a királynak, hogy a főváros nevében Fülepp Kálmán főpolgármester óhajtja üdvözölni Budapestre érkezése alkalmával.

Fülepp üdvözlő szavaira a király a következő beszéddel válaszolt:
- Különös örömmel jöttem ez alkalommal Budapestre és igen jól esik, hogy ily meleg fogadtatásban részesítenek.
Fogadja Főpolgármester úr és mindnyája, a kik itt megjelentek, ezért, valamint a közeledő nyolczvanadik születésnapomról való megemlékezésért szivből jövő benső köszönetemet és üdvözletemet.

Ezután a király megszólította gróf Zichy Jánost, a kitől beteg édesanyja felől kérdezősködött, továbbá megszólította Marx János miniszteri tanácsost és gróf Csekonics Endre főrendházi tagot, majd a jelenvoltak zajos éljenzése között elhagyta a pályaudvart.

A király a miniszterelnök kiséretében hajtatott végig a Váczi-köruton, Arany János-utczán, Ferencz József-téren, Lánczhídon és az Albrecht-uton át fel a várba. Az egész útvonalon az ifjúság és a közönség lelkes éljenzéssel és kendőlobogtatással üdvözölte, a mit a király katonai tisztelgéssel, mosolyogva köszönt meg.

A budai királyi várpalotában a király lakoosztályához vezető lépcső alján József főheczeg gróf Szapáry József főudvarmesterrel, herczeg Pálffy Miklós, magyarországi udvarnagy, Nepalleck udvari szertartási igazgató, Róth várkapitány, Miess udvari biztos, Kántor prelátus és Demény udvari káplán üdvözölték Ő Felségét, az emeleten pedig Auguszta főherczegasszony gyermekeivel, József Ferencz és László főherczegekkel és Zsófia főherczegnővel várták a királyt, a ki a megjelenteket igen szivesen üdvözölte s azután visszavonult lakosztályába.