Hollandus vendégeink

(D.E.) A sport megint megforgatott egy csomó idegent Budapesten. Ezuttal a MAC és BTC vendégei gyanánt 16 darab kemény hágai gyerek taposta öt napig a fővárosi sarat.

Nem tehetek róla – Isten bünömül ne vegye – amikor idegen országbeli emberrel vagyok együtt – onnan a szélső nyugatról – mindig valamivel kisebbnek érzem magamat. Valami olyasfajta fájó öröm kesereg bennem, mint az itthonragadt vályogvető cigány amilyet érezhet, mikor összekerül a nagyvilágot róvó művésztestvéreivel. Büszkén mutogatom nekik a viskónk körül való fönséges kilátást, de titkon irigykedem a nagyvilági mivoltára.

Ezek a benyomások kergetődztek velem most is, mikor a németalföldi vendégekkel együtt kóboroltam be a várost. Olyan nyugodtan beszéltek a keletindiai gyarmatokról, - három világnyelven! – mintha csak itt a szomszédban volna valami kis földecskéjük. A balhalf táviratot kapott, hogy azonnal utazzék haza, mert indulnia kell Borneóba.

Kérdezem, nem fáj-e a szive, itthagyni hazáját? A gyerek csodálkozva felelt:
- Nézze, uram, végtelen nagy szerencsének tartom, hogy elmehetek. Odakint egy társaság mérnöke leszek és pénzt gyüjthetek. Ha majd 8-10 év mulva hazamegyek, kis vagyonkával indulok neki az életnek.

Mondom neki, hogy mégis csak nagy dolog az, elmenni időtlen-időkre a föld tulsó felére. Azt feleli rá:
- Oh kérem, nem megyek én oda idegenbe. Az is egy darab Hollandia. Otthon vagyok. Az a kis leány meg, aki itthon marad az őshazájában, várni fog tovább. A mi lányaink türelmesek. Tudják, hogy az élet nem tréfa. Azt hiszi, hogy én vagyok itt a társaságban az egyetlen, aki gyarmat-lakos lesz? Kérdezze meg sorban, ki hol született és hallani fogja, hogy az egyik Batáviában, a másik Dél-afrikában, a harmadik Amerikában, aszerint, hogy a szüleit melyik gyarmatra vetette a sorsuk. Ha otthon született, akkor ő maga töltött egy-két évtizedet odakinn. Nem megy az másképp!

….Egyszeriben megértettem, hogy miért lett az a maroknyi nép nagygyá. Nem volt előttem többé csodálatos, hogy négymillió ember 30,000 négyszögkilométernyi hazával negyvenmillió embert igazgat a gyarmatain, amik szintén kitesznek kétmillió négyszögkilométert.

Ezek azok az emberek, akik gátat vetnek a tenger rakoncátlanságának. Akik küzdöttek tizszer akkora náció zsarnoksága ellen és szabadok lettek.
Egész emberek.