Világesemények Londonban

Két nevezetes eseménynek volt szinhelye az angol fő- és világváros. Az egyik szorosan véve politikai, míg a másik a társadalmi mozgalmak körébe tartozik. A politikai eseménynek központjában ott áll ma is, mint ünnepelt fériu: Asquith miniszterelnök, az angol liberális párt törhetlen vezére, a ki 1911 augusztus havában végleg megtörte az angol konzervativ felsőház tartalmát.Arról volt tudvalevőleg szó, hogy az angol felsőháznak azt a jogát, hogy egyszerü tiltakozással bármely alsóházi törvényjavaslat törvényerőre emelkedését megakadályozhatja, végleg megszüntessék.

Érthető dolog, hogy a lordok háza ehhez a hagyományos joghoz, mely az egyéni törvényhozók hatalmát szinte félelmetessé növelte, erősen ragaszkodott. A miniszterelnök tisztán látta a makacsságból származható veszedelmeket, de semmiképp sem volt hajlandó a visszavonásra. A liberálizmus jegyében beterjesztett javaslatát megszavaztatta az angol alsóházban. Miután pedig a lordon házában a közhangulat inkább a javaslat ellen volt, Asquith királyi felhatalmazás alapján kijelentette, hogy lordok házának vonakodása esetében a király ötszáz uj liberális főrendet fog kinevezni. Ez a fenyegetőzés hatott. De meg egyébként is: a lordok kezdték belátni, hogy modern liberális áramlatnak nem lehet ujtát állani sikerrel, többen tehát a kik ellenezték a javaslatot, megszavazták azzal az indokolással, hogy az országot nem lehet megrázkódtatásoknak kitenni. Ekképp egyszerre vége lett a lordok háza hagyományos hatalmának.

A másik esemény: a dokmunkások sztrájkjából keletkezett óriási bérmozgalom, a mely csakhamar egy félmilliónál több sztrájkolót állitott harczvonalba. A mozgalom rövidesen oly hirtelen arányokat öltött, hogy London közel állott az inséghez, mert nem akadt munkás, a ki kirakodjon és a rengeteg importált romlandó élelmiszer ott pusztult a hajókon. Lapunk zártakor a sztrájk még tart, sőt már kezd elfajulni, elannyira, hogy katonaságot mozgósitottak. Itt-ott már véres összeütközések is voltak.