A kézi zálog-kölesönügyletről rendelkező 1881; XIV. t.c. 29.§-a bölcsen elrendelte, hogy „a jelen törvény által szabályozott zálogügletekre a kamatlábat megszoritó törvényes intézkedések nem alkalmazandók.” (29.§) Ennek a liberális rendelkezésnek a következménye, hogy 15%-on fölüli zálogdijat szed Magyarországon 115 zálogház (összesen van 163).
Egy pillantás azokra a horribilis kamatlábakra, a melyeket a legszegényebb néposztálynak csekély értékü ingóságaival fedezett hitele után fizetnie kell, arra a borzalmas uszorára, a melyet a magán-zálogosok nyomoruságos klientélájukkal szemben kifejtenek, érthetővé és megmagyarázhatóvá teszi, hogy a kereskedelmi miniszter programmjának egyik pontjává avatta a zálogházi dijak leszállitását. Ez irányban, minthogy a szedhető dijak legmagasabb összegét az 1881; XIV. t.-c. 11§-a alapján a kereskedelmi miniszter a törvényhatóság meghallgatásával állapitja meg, a miniszter érintkezésbe is lépett a törvényhatóságokkal, de vajmi csekély sikerrel, mert a törvényhatóságok, a melyek irányadó testületeiben szociálpolitikai irányzatok merőben hiányzanak, többnyire az eddigi sulyos maximális tételek további fenntartását határozták el.
Tiszteletre méltó kivételt képez Nyitra vármegye, a mely megyei szabályrendeletben az eddigi 15,24 és 30%-os kamatlábat leszállitotta 8, 12 és 15%-ra. A kereskedelmi miniszter ezt a szabályrendeletet a nyitrai magánzálogházasok fellebbezése dacára jóváhagyta, abban a hitben, hogy a zálogházi kamatláb leszállitását legalább egy vármegyében sikerült keresztülvinnie. Ámde mi történt? A zálogházi uzsorásokban fölébredt az esprit de corps, a nyitrai zálogházasok elhatározták a sztrájkot, elhatározták, hogy többé zálogra nem adnak kölcsönt. Divatos alakulathoz, a kartellhez, folyamodtak, hogy ennek segélyével megpuhitsák a törvényhatóságot és a minisztert. Sőt tovább mentek és – a mint halljuk, sikerrel – a megyebeli zálogházasokat is fölszólitották a sztrájk-mozgalomhoz való csatlakozásra.
