Mikor zárjanak a bankok?

Berlinből azt az érdekes hirt halljuk, hogy az u. n. Stempelvereinigung kötelékébe tartozó bankok, tehát éppen a vezető pénzintézetek napok óta tanácskoznak az egységes üzleti idő megállapítása tárgyában és valószinüleg megegyezés is fog oly irányban létrejönni, hogy egységes nyitási időpontul reggel 9 óra, egységes kötelező zárórául pedig délután 5 óra legyen megállapitva. Az iránt még folynak a tanácskozások, vajjon a déli órákban adjanak-e az alkalmazottaknak és mennyi lunch-időt, vagy pedig a hivatalos idő egyhuzamban, megszakitás nélkül folyjon reggel 9-től délutáni 5 óráig.

Ezeknek a tanácskozásoknak a hire kétségtelenül nemcsak lokális jelentőséggel bir, hanem érdekessége kihat Bécsen át – a német reformoknak Magyarországba levezető csatornája – egészen hozzánk. Tudvalevő dolog, hogy nálunk, éppen német és osztrák mintára, szintén a ketté osztott hivatalos idő van gyakorlatban – eltérőleg az amerikai, angol és francia pénzintézetektől, a melyek mindig egyhuzamos, csak rövid étkezési idő által megszakitott hivatalos órákat tartottak.

Ezzel szemben nálunk a bankok hivatalos ideje – eltekintve a földhitelintézet, kisbirtokosok földhitelintézete, központi hitelszövetkezet és a takarékpénztárak központi jelzálogbankjától – két részben van megszabva: tart délelőtt fél 9—9-től fél 1—1-ig, azután délután fél 3-tól egészen 4—fél 5—6-ig. De még ezek a délutáni zárórák is névlegesek. A bankok keretében mindig találkozik egy-egy vezető egyéniség, a kinek napi beosztása az esti időt teszi alkalmassá a bankban való tartózkodásra. Ez persze nem lenne baj, mert az illető, a kinek dolga van, ott maradhatna, a többiek, a kik dolgukat elvégezték, eltávozhatnának. Ezt azonban a hierarchikus szervezet nem engedi meg.


Az igazgatónak nem szabad tudnia, hogy az osztályfőnök esti 5—6 órakor már elvégezte dolgát, az osztályfőnöknek nem szabad tudnia, hogy hivatalnokának a zárórán tul már nincs dolga. Tehát az történik, hogy, ha egy vezető egyén bármely okból a hivatalos órán tul marad a bankban, akkor kötelességszerü tulbuzgalommal ott marad addig mindenki, a ki csak a hierarchikus ranglétrán az illetőnél alsóbb fokon van még elhelyezve.


Ennek azután az a következménye
, hogy a budapesti bankok ablakaiban még este 7—8 órakor is látni világosságot, amely azonban a legritkább esetekben fényeskedik a valóban ily sokáig elfoglalt munkásoknak, többnyire csak olyanoknak, akik minél hosszabb hivataloskodás által akarják az előléptetésre azokat az érdemeket megszerezni, amelyeket hivatali munkájuk eredményeiben fölmutatni nem lennének képesek, meg azoknak a szerencsétleneknek, akik a hatalom fénye által elbűvölve a világért sem mennének el egy perccel hamarább, mint az, aki szemükben a fizetésemeléseket és tantiémeket osztogató hatalmat képviseli.