A stetoszkóp

Ki ne látta volna még azt a kis fekete kaucsuk tölcsért, a melyet az orvos a beteg hátára nyom a széles felével s a másik felére a fülét illeszti, hogy ezen hallgassa a szív vagy a tüdő hangját. A betegnek ilyenkor nagyot kell lélegzenie s az orvos megfigyeli, hogy ilyenkor nincs-e szokatlan hörgés a tüdőben, vagy rendellenes dobogás a szívben. Ennek a kis egyszerü szerszámnak a tökéletesítését találta fel egy angol mérnök S. G. Brown s készülékének a stetoszkóp nevet adta.

Lényegében, mint az képünkön látható, nem egyéb, mint egy telefon, a melynek érzékeny hallgatólemezét az odavezetett elektromos áram segélyével, a két elektromos végnek platinairidium dróttal való összeköttetése utján huszszoros erősségüvé tette. Sőt alkalmazottaz elektromos áramvezetékbe egy általa feltalált váltót is, a mely négyszázszor oly erőssé teszi az érzékeny hallgatólemezt s ezáltal a telefonálás oly hangosan hallható a legnagyobb távolságban is, hogy a legkisebb zajt is ugy hallja meg a szobában levő minden ember a telefonkagyló fülhöz való vétele nélkül, mint azelőtt a rendes emberi beszédet. Igen érdekes eredménye van ennek a találmánynak.

A képen jobb oldalon ülő egyén a szivére helyez egy fémlapot, a mely egy fémtömlővel van a készülék elekromágneses készülékbe kapcsolva. A sziv verése a Brown-féle érzékenyített hallgatólemezen négyszázszor oly erősen hallható, mint a természetes erősségü szivverés s ezáltal az orvos nagyobb biztonsággal vizsgálhatja az emberi testben lévő vér okozta mozgásokat. A találmány főérdekessége azonban az, hogy ezt a készüléket be lehet kapcsolni a közönséges telefonba, s valamely hirneves orvos ezáltal kétezer kilométer távolságról is megvizsgálhatja betege szivverését, vagy a tüdejének hörgését.