Az örök gyufa

A mióta a gyufára, erre a legáltalánosabb tömegczikkre is rávetették az adótárgyakat kereső finánczminiszterek vizsgáló szemeiket, a régi jó takarékosság a gyufávalnem utolsó feladata a gondos emberekenek. Nálunk még nincs meg a gyufamonopólium, de Németországban már évek óta megvan, s ezért a nagy német ipar egymásután találja föl azokat a gyufapótló szerszámokat, a mikkel a megadózott gyufa teljesen helyettesithető.

Baloldalt látható képünkön egy ilyen örökgyufát mutatunk be. Éppen olyan alakja van, mint a régi gyufatartónak, csak fenn, a hol azelőtt a gyufásdoboz állott a gyufaszálakkal, egy kis petróleumlámpa ég parányi lánggal, oly takarékosan, hogy három-négy nap alatt sem fogy el két-három fillérnyi petróleumnál több.

A tartó alsó része benzinnel van megtöltve, s ennek felső részén, a képen is látható kerek nyilás van, a melyben azt a pálczikát tartjuk, amelyet a képen látható kéz éppen a petróleumlángocskához tart meggyujtás czéljából.

Ennek a pálczikának a végén van egy fémforgácsból készült szövet, a mely a kerek nyiláson át a benzinnel érintkezve átittasul benzinnel, s ha a petróleumlánghoz ér, meggyullad s mint egy apró kis fáklya, teljesen pótolja a gyufát.

Használat után eloltás nélkül is be lehet tenni a nyilásba, mert a készülék ugy van szerkesztve, hogy a robbanás veszélye teljesen ki legyen zárva. A készülék igen olcsó.