Villanyos furógép

A bányamüvelés nem is olyan régen még teljesen kézi munka volt. Gépek alatt csak azokat az emelőgépeket értették, a melyek a tárnák mélyéből a kibányászott és kitermelt anyagokat a föld felszinére hozták. Más gép nem müködött a bányákban. Ujabban azonban a furást, a mely a bányatermék lefejtését czélozza, gépi erővel végzik. Olvasóink bizonyára látták már, hogy épülő házaknál a kőfaragók miképpen vésik ki a követ például a kerités vasoszlopának beillesztése czéljából.

Aczélrud vasból kiélesitett véső az egyik szerszám és egy kalapács a másik. Az aczélvésőt egyenletes ütéseknek kitéve, a kőzetben egy lyuk támad, a mely a kívánt rendeltetésnek felel meg. Bányákban éppen igy történik. Hosszu, néha másfélméteres aczélvésőt illesztenek a kőzet felületére, kalapácscsal addig és annyit ütnek rá, mig a lyuk a szükséges mélységű nem lesz. Bányákban ezeket a lyukakat repesztés és robbantás czéljából csinálják.

Az elkészitett lyuk mélyére dinamitot, lőport, ecrasitot, titanitot, vagy a legujabb robbantó anyagot: chedditet tesznek. A robbantószer össze van kötve egy gyujtózsinórral, a mely oly hosszu, hogy a vége a lyuk száján tul is elegendő hosszuságu arra, hogy a meggyujtás után a tűzmester elmenekülhessen a robbanástól veszélyeztetett területről biztos fedél alá. A robbanóanyagra azután fojtást tesznek, rendesen földet szórnak rá, jól lenyomkodják s mikor ezzel készen vannak, a gyujtózsinórt meggyujtják.

Ez a gyujtózsinor olyan anyag, hogy ez el nem oltható, viz alatt, vagy akár légüres térben is ég, mert az égéshez szükséges oxigént maga fejleszti a gyujtózsinór anyagában készitett vegyületekből. A mint a zsinór tüze a dinamithoz ér, az meggyullad, gázok keletkeznek, ezek robbannak s miután a jó lefojtás miatt a gázok nem tudnak elszabadulni, a robbanás ereje ott hat, a hol tud, a lyuk oldalfalait repeszti meg s a gázok ezeken a részeken szabadulnak. Az oldalfalak megrepesztése pedig az elérendő czél.

Az össze-vissza repedezett sziklát azután csákánynyal könnyen szét lehet szedni s igy a bánya tárnáinak utja bővülhet, az alagut hoszabbodhatik s a bányászok előbbre tudnak jutni kutatásaikban. Képünkön a szénbányászat egy furógépét mutatjuk be. Tisztán látható, hogy a furó, a csavarmenetü aczélrud rá van illesztve egy állványra, a mely állványt két ember könnyen emelheti és viheti a szükséges helyre. A furórud az állványon egyszerü csavarszerkezettel feljebb vagy lejjebb ereszthető, vizszntes, vagy ferde helyzetbe hozható.

Az állvány felső részén van egy satucsavar, a melylyel az egész készülék a bánya tárna felső falához szoritható, hogy az elektoromos rázkódtatások ellenére is szilárdan állhasson. A hátsó ember lábánál van egy dob, erre van felcsavarva az elektromos áramot vezető kábel, a mely lehetővé teszi, hogy a furógépet egyik helyről a másikra lehessen vinni az elektromos árammal együtt. A kábel egyik vége természetesen az elektromos központba vezet. A gép hajtására szolgáló kapcsolást képünkön a hátsó ember végzi olyképpen, hogy a közismert dugó-kapcsolót a megfelelő nyilásba helyezi.

A kapcsoló fölött egy állványra van helyezve egy hosszukás dob, ebben van az a kis elektromos motor, a mely hajtja, illetve forgatja a tengelyén átmenő furórudat. A mint a furórud megfurta a kellő lyukat, a rudat a lyuk irányában beljebb tolják s a furás folyik tovább. A furó elején álló embernek nincsen más dolga, minthogy ügyel arra a pillanatra, mikor a furót a furólyuk irányában beljebb kell tolni. Kőszénbányákban a furólyukba nem tesznek nagymennyiségü dinamitot, elegendő egy egész kis mennyiség is, mert az aránylag puha anyag a legkisebb robbantásra is ezer darabra reped.