Rutén képeink

A miként nyelvük és embertani sajátságaik arra vallanak, hogy másfajta rutének a déliek és mások az éjszakiak, azonképen erre mutat építkezésük is. Ai éjszakiak háza a határ mentén levő magas hegyek vidékén ugyanis tisztán mutatja a hajdani pásztorkodó népet, a mely egy födél alatt él barmával, vagy pedig ugyanolyan házat épít a marhájának, mint saját magának.

A déli részek lakója, a Nagy-Alföld felé, már földmíves és jobb földön, szebb házban is lakik. Ezt az utóbbit már a XIII. századtól ugyanazon építkezési hatások érték templomaiban, mint a melyek a magyarságot, t. i. a betelepített németek útján terjedő gótizlés. Ezért magas, karcsú és egytornyú a déli rutén temploma.

Az éjszaki rutének sokkal később és pedig valamennyien az egykori Lengyelországból vándoroltak ide be: meg is látszik templomaik bizánci ízlésén. Az ilyen tomplomok középponti szerkezetét a hármas tornyú beosztás jellemzi, azaz egy-egy torony van a szentély, hajó és bejáró fölött. Kelet és Nyugat tehát a hazai rutének vidékén találkozik.

Vallásban azonban kizárólag a Kelet uralkodik, a mely őket jámborokká, békességesekké teszi, de egyúttal nem gondolkozókká is. Igaz ugyan, hogy 1649-ben egyesültek a rutének Rómával és így most görögkatholikusok, de a köznép szemében egyedül a külsőségek az irányadók; ezek pedig bigottságukkal, babonáikkal mai napig is ugyanazok, mint a nem egyesült időkben.

A vallásos érzés nem a mély átérzésben jelentkezik náluk, hanem különféle czeremóniákban, még a melyeket az egyház nem is ir elő. Saját erkölcsi rendszert alkottak még régi időkben, a melyet most is követnek s a mely a mértéktelen böjtölésben, sok (nem is hivatalos) ünnep ülésében, rengeteg babonában nyilvánul.

---

Az idegen kamarába tört tolvaj megbotránkozva förmed rá társára: „Hogy mersz te itt a tejben nyalakodni? Nem tudod, hogy ma péntek van?” Ha tűz üt ki a faluban, a szomszéd házak mentése abból áll, hogy az asszonyok ezeket meztelenül körül futkossák; vagy meztelen gyermeket hanyatt fektetnek a szalmatetőre: így a tűz gonosz szelleme nem mer ide átharapózni.

Régi hitüknek itt feledt maradványa a naptárjuk is, a mely a kulturvilágétól most már 14 nappal elmaradt. Ez rengeteg sok akadályt okoz gazdasági, vallási, törvénykezési dolgaikban, de nem igen akarnak tőle tágítani, mert rettenetesen konzervatívok, szinte a kultúra rovására azok. Mindez együttvéve, más okok kapcsolataiban azt eredményezte, hogy a statisztika szerint eltünt 800,000 magyarnak majdnem a fele része épen ezekből a szegény hegyilakókból vándorolt ki Amerikába.

Régi hitüknek vannak azonban művészettörténeti maradványai is. Ilyenek az igazán jellemző pokolképek, a melyekből az éjszaki rutének fatemplomaiban még elég van. Két-három méter hosszú, egymás mellé csapozott deszkára festett képek ezek, a melyek a betűtudatlan ruténnak a bibliát és az erkölcstant szemléltetőleg magyarázták.

Tehát Comenius nélkül is rájött a rutén, hogy képekben tanítsa a bűnök bűnhődését és egyéb parancsolatokat. A jobbágy világból származó XVII. századbeli ilyen képek élénken mutatják, hogyan vigasztalódott a szegénység legalább azzal, hogy földesurát, vagy a szolgabírót forró szurkos kádba meríti az ördög.

Mert a képen levő föliratok nyilván erről beszélnek. Főalakja ennek a szemléltető erkölcstannak a tátott szájú sárkány, a melybe az ördögök a névszerint is megnevezett bűnök elkövetőit betalicskázzak. Az elköltözött lelkek megmérlegelődnek, de az igaz lélek egymagában is lebillenti a serpenyőt, noha a másik tányérba malomkövekkel sulyosbított ördögök is kapaszkodnak. Ezekből kettőt a Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya legújabb szerzeményei után mutatunk be.

Igen régi világnak maradványait mutatja a pásztorélet is. Ennek egyik jelensége világosan magyarázza; hogy a rutén konzervativizmus maig is megőrizte a tűzimádás emlékét a pásztorok szent tüzében. Májustól októberig egy és ugyanazon tűznek kell egyfolytában égnie a juhok akla mellett a havasban; elaludnia sohasem szabad, mert különben baj éri őket és a nyájat.

Ebből a tűzből visz minden pásztor a maga tűzhelyéhez esténkint parazsat. Ilyen parázs fölött hajtják be az első éjszakára az akolba a juhokat. E tűznek nem szabad gyufával, vagy csiholó aczéllal gerjesztődnie, hanem dörzsöléssel. A fűrészelés módján mozgásba hozott fahasáb végén levő taplódarabok sokszor csak 6-8 órai váltott munkával gyuladnak meg, de azért ők ma is csak így gyújtják az első tüzet a havasokban.

Ha szélroham, vagy gondatlanság miatt mégis ki talál aludni ez a szent tűz, ki kell a haragvó tűzszellemet engesztelni. Ez úgy történik, hogy meztelenre vetkőzve a juhász egy báránykát torkon szúr s vérét a kihamvadt tűzhelyre csorgatja….Tisztára az ó-kor véráldozata! A józanságot kereső logika ugyan farkas-medve ellen való védekezésben keresi a szent tűz okát, de hát a meztelenségben és véráldozatban jelentkező szokásban a néprajznak mégis csak régi vallási cselekmény emlékét kell látnia.