Az olympia kongresszus

Az a kor, melyben élünk, bizonyos tekintetben joggal nevezhető egy modern humanizmus aranykorának. Valamint a középkor végén a humanizmus apostolai a tulvilágba transzportált szellem zsarnoki uralmával szemben diadalra juttatták a százados elnyomás alatt elernyedt test jogait, ugy most is modern apostolokra volt szükség, hogy az ismét elnyomott test jogos igényei étvényre juthassanak.

És valamint a klasszikus humanizmus legelső hullámai erős mozgalmat vertek fel hazánkban Mátyás király udvarába, ugy most is Magyarország eleglőször állt azok sorába, akik megértették az ezuttal germán fajtól kiinduló mozgalom korszakos fontosságát.

A testkultusz térfoglalása befelé és kifelé egyaránt megérlelte nemes gyümölcseit. Befelé egyre nő amaz izmos légió, melyet a testedző sportok avatnak a jelen és a jövendő nemzedékek szilárd oszlopaivá. Kifelé a faji rátermettség kiváló eredményei egyre szélesebb idegen rétegeket itatnak át a magyar név dicséretével.

Régóta ismert tény az, hogy vezérek dolgában is legelöl kell járnunk. Lapunk hasábjai ezerszer visszhangzották már a magyar sportközkatonák lelkes dicséretét, szenteljük hát ez egyszer a vezérkarnak is helyet.

Kétségtelen, hogy a közlegények győzelmeiből is mindig szállt babér a vezér homlokára, de ezuttal olyan alkalom adódott, amikor a vezérek személyes diadalát ünnepelhetjük. Minden nemzet legelőkelőbb és legjelentősebb sportfórumának az olympiai bizottságát tartja.

A vezető emberek elitje foglal e bizottságokban helyet. Még féltőbb gonddal válogatják meg a képviselőket akkor, amikor e testületek nemzetközi érintkezéséről van szó. A nemzetközi olympiai bizottságban a müvelt országok társadalmi és szellemi kitünőségei foglalnak helyet.

És szerencséseknek kell magunkat neveznünk, hogy e diszes gyülekezetben magyar részről olyan őrszemek állnak résen, mint gróf Andrássy Géza és Muzsa Gyula. Eléggé ismeretes, hogy nagyszámu ellenségeink cselvetései következtében mennyi akadálya van még annak is, hogy a nemzetközi viszonylatokban önállóságunkhoz méltóan léphessünk fel.

Köztudomásu, hogy internacionális képviselőinknek mennyi gondot ád a rosszindulatu támadások visszaverése. Ahol ebben kimerül a müködés, ott is kalapot kell emelni. Ám a nemzetközi olympiai bizottság soraiban ülő képviselőink érdeme fölötte áll a passziv védekezés hatalmas munkájának. Gróf Andrássy Géza és Muzsa Gyula vezérek lettek a vezérek lettek a vezérek társaságában is.

Amit Muzsa Gyula a magyar nemzet érdekében a nemzetközi olympiai bizottságban béghez vitt, az az előkelő szerep, amelyet ott bölcsessége, tapintata, szakismerete és hatalmas nyelvtudása révén játszik : a jelen és a jövendő magyar sporttársadalmak elismerését háláját és csodálatát érdemli meg.

Kis ország vagyunk. Örülhetünk, ha észrevesznek. És ime, a nemzetközi sportügyek legfőbb fóruma – kétségtelenül képviselőink személyi érdeme következtében – méltónak talál bennünket arra, hogy fővárosunkban tartsa amaz összejövetelét, mely felé az egész világ figyelme feszülten irányul.

A modern humanizmus egybegyült apostolai bizonyára nem fogják megbánni, hogy választásuk hazánk szép fővárosára esett. A kongresszus erkölcsi sikerét eleve biztositotta az a titáni munka, mely azt előkészitette s melynek szálai Muzsa Gyula erős kezében futottak össze. Az ő érdeme volt, hogy a kongresszust Budapestre hozták, az ő érdeme a budapesti kongresszus sikere és az ő személyes diadala lesz az is, ha megvalósul a magyar sportemberek álma : a budapesti olympiád.