Délutáni álom

Csáth Géza már első könyvében is, mely mintegy két év előtt jelent meg, feltűnt ritka biztos, energikus ábrázoló képességével, a jellemző vonások iránti élénk érzékével és előadásának fölényességével. Új könyvében, melynek Délutáni álom a czíme, ezek a tulajdonságok még erősebben, teljes kifejlődésükben nyilatkoznak.

A tizenkét novella mindegyikében az iró mindig biztos a dolgában, a kifejezés eszközei mindig rendelkezésre állnak, mindig fölötte marad a tárgynak, anyagának és mindig épen annyit és úgy mond el róla, a mennyit s a hogy mondani akar. Ez nagy realitást ad elbeszéléseinek: a történetek, az alakok egyenesen elénk vannak állítva, az iró minden közbelépése, minden magyarázata nélkül, teljes objektivitással, tehát teljes világossággal.

Másrészt azonban az iró hangja ettől az előadási módtól valami józanságot kap, a mely néha nem engedi teljesen megelevenedni az elénk állított dolgokat. Három főtárgya van: az abnormis idegrendszerű ember, az ideges, érzékeny, elmélkedő gyermek és az álom sajátságos, a valóságból az irrealitásba vezető állapota.

Nagy ismerettel, az idegorvos éles megfigyelésével rajzolja meg a visszás idegrendszerű kamasz fiúk, egy groteszk testvérpár anyagyilkosságát, egy elmebeteg boldog megnyugvását a maga fixa ideájában, az ópium-szívó lelkiállapotát ép úgy, mint egy magányos életet élő fiúcska belső világát és egy az erdőben eltévedt gyermek csapongó gondolatmenetét, a félelemnek hirtelen elhatalmasodását.

Novellái néha egy jelentékeny irói erővel megírt orvosi kórtörténet módján hatnak, néha az iró saját gyermekkori emlékeinek felidéződését érezzük. Hogy hangulatai is vannak és lírai hatásokat is tud elérni, azt megmutatja abban a novellában, a mely a Kálvin-tér reggeli ébredését irja le, csupa apró megfigyeléssel és mégis erősen megfogó hangulattal.

Nem a maga egyéni hangulatát adja, hanem a dolgokét, a mely az utczai mozgásból, örökös változásból árad ki a szemlélőre. Csáth Géza könyve érdekes jele annak a realisztikus nizusnak, melyet legújabb novella és regényirásunkon észrevehetni.