A szövetségi ünnep

(XI.17.) Valami átok ül a magyar uszósporton, mely nem engedi meg, hogy az uszosportnak hirneve a magyar uszók képességével arányban legyen. Ime, a mult héten már azt hittük, hogy végre elérkezett az a meeting, mely hivatva lesz igazolni azt, hogy az uszóversenyek is lehetnek kiválóan érdekesek és lebilincselők.

A kilátásba helyezett bajnokiküzdelem a MAC és a MAFC staféták között, továbbá az igért magyar – osztrák mérkőzés olyan csemege lett volna, mely bizonyára nemcsak vonzani, de kielégiteni is tudott volna egy hatalmas sportközönséget. De a végzet most sem engedte meg, hogy a közönség a versenyről távozóban ezt mondhassa: „Végre egy uszóverseny, amelyet érdemes volt megnézni!”

A nagy gonddal és szakértelemmel előkészitett első szövetségi ünnep a rendezőség hibáján kívül óriási csalódást keltett. Az osztrák csapat nem jelent meg. Noha lemondását a verseny napjáig nem tudatta a MUSz-el. Ez mindenesetre olyan sportszerűtlen és inkollegális eljárás, mely méltán kelt nálunk nagy felháborodást.

A közönség az elmaradt nemzetközi küzdelem helyett a magyarok harcában sem talált kárpótlást, nem pedig azért, mert két versenyszámtól eltekintve, a meeting csupa unalmas versenyeket és jelentéktelen eredményeket nyujtott. Las-Torres és Hornung nem jelent meg, mert önkéntesi vizsgájukat 20-ára tűzték ki. Nélkülük a MAC egy stafétát sem tudott kiállitani s elmaradt a 400 m-re igért világrekord is.

Érdekes küzdelem egyedül az 50 y. gyorsuszásban volt, ahol a pihenőjét félbeszakitó Peterdy közepes idő alatt győzött Erdős, Timár és Eperjessy ellen. A meeting legkimagaslóbb eredménye Toldy világrekordja volt, melyet a kitünő melluszó elég könnyen ért el. Toldy legutóbbi kiváló eredményei után a legnagyobb érdeklődéssel tekintünk a német Batheval való találkozása elé, mely talán az októberi Hellas versenyen fog létrejönni.

A hátuszásban Baronyi nem szállt vizbe. Rendes körülmények között a szövetség versenyéről lévén szó, ezt kellene neveznünk, ámde az adott körülmények teljesen indokolják Baronyi elmaradását. A levegő és víz ugyanis oly hideg volt, hogy mindenki,aki uszott, az egészségét tette kockára. Máskor ily későn nyilt vizi versenyt rendezni nem szabad.

A 100 m-es főverseny Beleznay és Munk között szép versenyt eredményezhetett volna, ha Munk a küzdelmet fel nem adja. Igy aztán Beleznay olyan idővel győzhetett, amely nem méltó egy szövetségi verseny eredményei közé. Ugyanezt elmondhatjuk a 400 m-es főversenyről is, nemkülönben a két főstafétáról. A

bajnoki stafétát a MAFC egyedül uszva nyerte, míg a vegyes stafétában a MTK-nak csak a FTC volt igen gyenge ellenfel. A MAC egyikre se állhatott ki s Elek betegsége miatt a MAFC sem jelent meg a vegyes staféta startjánál. A vizipolo-bajnokságot a favorit FTC biztosan nyerte. A rendezés nehéz munkáját Donáth és Schranbeck végezték. Nem az ő hibájuk, hogy a verseny nem sikerült.