|
A III. ker. állami főgimnázium uszóversenye
Az elismerés teljes hangján szólhatunk csak e kitünően sikerült versenyről. Dr. Morvay Győző igazgatót hogyne szeretné az ifjuság, mikor minden alkalmat megragad arra, hogy intézetében a testnevelést fejleszsze s általa a diákoknak is örömet szerez. A verseny éltető lelkének Barthos Indár főgimnáziumi tanárnak csak gratulálhatunk ez első s minden tekintetben sikerült szerepléshez. A hatalmas konkurrencia biztositásában igen nagy része volt a fővárosi diákság ismert ifjusági elnökének, Benedek Sándor főgimn. tanulónak, kire később is szép szerep vár a sport terén s ki agitálásával e vezetőszerep betöltésére igazán rátermett. Maga a verseny lebonyolitása gyors tempóban s simán folyt le. Az eredmények igen jók, de az annak is tulajdonítható, hogy a pálya valamivel rövidebb 50 méternél. Tanulságok az uszóversenyről. A fedett uszócsarnokban tartot első uszóversenyt, melyet az idén az agilis III. ker. főgimnázium ifjusága rendezett meg oly fényesen s mely ugy anyagilag, mint erkölcsileg kitünően sikerülnek mondható, nem mulhat el anélkül, hogy egyet-mást magunk között el ne mondjak fiuk! Kezdem az anyagiakon. Az ily kétnapos verseny rendezése tetemes pénzbe kerül, a rendező egylet pénztárát alaposan megdézsmálja. Igen helyénvalónak tartanám, ha a szokott nevezési dijakon kívül, ami az éremdijazásra is kevés, a többi budapesti intézet is csekély hozzájárulásával segitségére sietne s rendező egyesületnek.
A nem versenyző iskolák pedig tömeges megjelenéssel tennék lehetővé a busás bevételt, hogy azután több versenyt rendeztessék, illetve lehetővé váljék az ily agilis egyesületnek másfajta versenyzésre is szólitani az ifjuságot! Sok iskola rendezne uszóversenyeket, de nincs alapja. Minthogy a MUSz kebelébe ugy sem tartoznak az ifjusági egyesületek, annak jóváhagyása teljesen felesleges. A sportszerű rendezés ugy is meg lehet, ha az ifjuság az MUSz tagjai közül felkér egyes urakat, kik készséggel fognak segédkezet nyujtani, ha az egyesület vezetősége fél a rendezéstől. Mert hiába, a szövetségeknek beleszólási joguk az iskolában nincs s sajnos, de ugy van, sok intézeti igazgató nem nézi az ilyent jó szemmel, sőt igen sok tanár sem örül neki.
A jeget meg kell előbb törni.
Azon diákok, kik iskolai tilalom dacára mint egyleti uszók ismertesek, közösen egy főversenyben uszhatnak, illetve versenyezhetnek, ezt kivánja az ügy s azt hiszem, ők maguk is szivesebben fogják javitani idejüket, mert nem fognak ily biztos fölénynyel nyerni.
Ami az előnyosztást illeti. – bár elismerem, hogy igen nehéz a középiskolai ifjuságnál – vegyes bizottságra biznám, mely egy-egy versenyző iskola kiküldöttjéből s a vezető tanár mint elnökből állnatana. Ez minden félreértést eloszlatna s az ifjuság bizonyos lelki nyugalommal fogadná. Csudálatos ez a mi ifjuságunk, természetét még a vizben sem tagadja meg, játszani kiván.
A vizipóló játékban igazi haladásra azonban nem számíthat a tanulóifjuság, mert az uszodákban engedik őket játszani. Az egyes igazgatók a felnőttekre való tekintetből idegenkednek tőle, pedig meg vagyok győződve, a felnőttek a délutáni órákban ugy sem járnak s 3-4-ig misem állana utjában annak, hogy ifjuságunk e sportban is kellőleg képezné magát s tréning délutánjait is egymással való versengésre használná!
Ezek az igazgatók!! Az illetékes faktorok közbejárhatnának s az engedélyt megszerezhetnék, főleg a Rudas- uszodában, mely kiválóan alkalmas közelségénél fogva. E tekintetben néhány középiskolai igazgatónk ha segitségére volna itt az ifjuságnak, az engedély nem késne soká! Figyelő. |