A football csizmadiák

...Nincs irgalom,nincs kegyelem, magyaroké a győzelem...

( D.E. ) Magyarország csakugyan a szélsőségek országa. Valaha – nem nagyon régen - az volt még a szállóige, hogy minálunk mindenki ért a politikához. A viclapok meg is teremtették a politikus csizmadia gyászos alakját. Ki törődik ma a politikával? A csizmadiák kivándorolnak az üllöi-utra és rég átvedlettek futball-tanárokká. Mert jól értsük meg egymást. Magyarországon ma mindenki futball szakértő és éppen azért senki sem az.

Mi történt? Az, hogy a magyarok győztek 2:0-ra. Érdemes lett volna hallgatni a szakértők véleményét. Alig 25.000 főnyi volt és főképpen három főosztályba volt sorozható.

I. főosztály. (Szereti a marakodást.) Ez is mets? Nincs egy egészséges lövés a kapura. A magyarok gyávák, mint egy beteg hangya. Persze, most nincsenek itt a svájciak. A németek nem tudnak mozogni a sok birói atrocitástól. Ez egy biró? Ez egy…..( itt szó fault következik.) Le van-fizetve. Egy kinai pagodli. Egy röhögő fakir. Nekem akárki mit mond, az osztrákok jobbak.

II. főosztály. (Szereti az FTC-t.) Ez egy mets? Amit a Slózi megcsinál, azt a Sebestyén meg a Bodnár sorra elrontja. Biró az egy játékos? Egy inarogyott távgyalogló. Semmi élet A Slózit lefogják, a többi meg nem ér egy fagarast. No, ide se jövök ki többet

III. főosztály. (Nem szereti a FTC-t.) Ez egy reprezentativ mérkőzés? Rumbold annyit hibáz, mintha ma látná először a labdát. Slózi most a babérjain rágódik. Mi a fenéért adták neki oda mets előtt azt a koszorut? Payer se tudja szegény, hogy jutott ide. Brávó Sebestyén! Ez már játék! Ni, hogy viszi! (Elveszik tőle.) Állvány! Folyvást mondom, hogy az osztrákok jobbak. ilyen a tenórja a lapoknak is.

Ha az egyik felit elolvasod, azt hiszed, hogy odakint csupa tizenegy pompünéberes öreg ló rugdalódzott a szügyén a magyar cimerrel. Megesküszöl rá, hogy a Biró féllábon állott, mint a gólya a telek lábjában, hogy Borbás egy fapitykét sem ért, hogy Szendrőt holnapután lecsapja a szövetség a IV-ik osztályba, Schlossertől pedig elveszi a babérkoszorut. Szerencsére az ellenkezőre is van példa: ott a XI csupa bivalybőr mellvértes lovag onnan a Sigfridektől, akikben hiba nincs.

Soha ilyen fölfordulást!

A magyar lapok lerántják a mérkőzést, a szereplőkről ötös. osztályzatot irnak és egekig magasztalják az osztrákokat. A bécsi lapok még azt irják, hogy a magyar csapat fenomenális jó volt. Csupa tűz, csupa akarás, csupa siker. Itt a biró pimasz volt, Bécsben gentleman, itt a tizenegyes meg volt fizetve, ott természetes volt.

Hogy hol az igazság, azt ezek után félek megmondani, mert könnyen rám sütik a tudatlanságot.
A tény az, hogy a magyarok győzelme nem csufolta meg a játék képét. Nem lett volna azonban csodálatos, ha 0:0 lett volna az eredmény s Bécsben ezzel a játékkal valószinüleg kikaptunk volna.

Való dolog, hogy a magyarok nem játszottak olyan eredményesen, amilyennel a svájciak ellen küzdöttek. Ott csupa tüz, láng volt mindenki, itt óvatos. Ott a fölény deliriumában a leglehetetlenebb akciók elsültek; itt egy nehány helyzet balul sikerült. Igaznak vallom, hogy ha ugy játszottak vasárnap, mint a svájciak ellen, akkor 4:0-os reális győzelem lett volna.

Az okát ennek a nehézkes szereplésnek kettőben keresem:
1. a játékosoknak a fejükbe ment az előző heti 9:0-ás eredmény;
2. szerdán a játékosok kimerítették magukat a nemzetközi, illetve klubközi mérkőzéseiken.

Az előbbin nehéz segiteni, az utóbbin könnyű. A szövetség jövőre lépjen közbe, hogy a játékosok egy héten belül mérkőzést ne játszhassanak.