A kit sorsa, vagy helyesebben balsorsa olyan postahivatalba visz, a hol a nap bizonyos órájában a környék kereskedői tömegesen veszik igénybe a postautalványon való pénzküldés kezelőrekeszét, a hol egyébként is a rendesnél nagyobb pénzkezelési forgalom van, igen jól tudja, hogy milyen embertelen helyzetbe kerül a várakozás a hivatalnok idegessége, a körülötte álló többi fél tolongása és udvariatlansága miatt.
Talán sehol a világon olyan kulturátlan helyzet még sincs, mint nálunk. Ez az ismertetés korántsem vád vagy panasz valaki vagy valakik ellen, csak egyszerü elmondása annak a nem örvendetes ténynek, hogy nálunk nemcsak a postaintézmény tisztviselői kara, de általában az egész közszolgálat személyei azt hiszik, hogy a nagyközönség azért van, hogy nekik állásuk és kenyerük legyen. Udvariatlan, kiméletlen, tapintatlan, megelégedetlen, ideges ember és nő a közhivatalnoki pályán foglalatoskodó minden embertársunk. Sokkal mélyebbre ható oka van ennek, semhogy ebben a rovatban bőven lehessen erről irni, de hogy az itt elmondottak megczáfolhatatlan tények, azt tudja mindenki, a kit balsorsa a postára visz.
E tekintetben a külföldi viszonyok jobbak, ezt is tudjuk, s hogy az emberi erőnek géppel való pótlása mégis előbb kerül külföldön alkalmazásra, annak oka nemcsak az, hogy ott is idegesek a postaalkalmazottak, hanem az is, hogy a géppel nagyobb biztonsággal, a tévedésnek csaknem teljes kizárásával, ideálisan gyorsan sokszorosan több munkát lehet elvégezni, mint gép nélkül.
Egy képét adjuk a német postaintézmény legujabb alkotásának: a postautalványok feladása automatikus gép segélyével. Nézzük csak végig a postautalványok feladásának eddigi módját. A postatiszt mindenekelőtt lebélyegzi a portóbélyeget, átnézi az utalványt és beirja a könyvbe a szükséges adatokat, majd az utalvány megfelelő postarovatait tölti ki, végül a vevényt állitja ki, közben az utalványt még két helyen, a feladóvevényt pedig egy helyen lebélyegzi olajos bélyegzőjével. A német posta rájött arra a mire mi sohasem fogunk rájönni, hogy az az angol példabeszéd, hogy az idő pénz, tökéletesen igaz. El kell hinnünk a német postának, hogy ez volt az egyetlen inditó oka annak, hogy a postai automatikus gépet beszerezte hivatalai számára.
Egyenlőre természetesen csak a nagyobb postahivatalok számára rendelte meg. E czélból szükséges volt uj formáju postautalványokat szerkeszteni. Ezek a postautalványok abban térnek el a régiektől, hogy nem három rekeszre vannak osztva, hanem négy részre. Egyik részre felirja az ember a feladó nevét, lakását és a feladandó összeg nagyságát, ugyanezen a részen van hely az irásbeli közleményre is, a másik részre ráirja a feladó, hogy kinek megy el a pénz és hogy mennyi megy el, a harmadik részre pedig ráirja a feladó a czimzett nevét a feladandó összeggel együtt.. Ez a harmadik rész szolgál vevény, illetve nyugta gyanánt. A negyedik rész a posta részéről szolgál feljegyzésekre szánt helylyel.
A vevényen hátul egy táblázat van, a melyről mindenki megtudhatja, hogy mennyi portót köteles fizetni a feladandó pénz után. Bélyeget nem kell az utalványra ragasztani. Már most ha ezzel a helyesen kitöltött postautalványnyal a rekesz elé jutunk, a postahivatalnok átveszi tőlünk, megnézi, hogy helyesen van-e kitöltve, átveszi tőlünk a feladandó pénzt és lerovandó bélyegköltséget, belehelyezi az utalványt a gépbe, még pedig azzal a végével a nyilásba, a hol ezelőtt a bélyegeket szoktuk felragsztani, forgat egyet a gép fogantyuján, erre az utalvány eltünik a gép belsejében és mint képen látható, alul megjelenik teljesen felszerelve olyan módon, a hogyan ezelőtt készült el ráirások és lebélyegzések után. Az alsó nyilással ellentétes oldalon szintén van egy nyilás alul, de ez a feladó felé van forditva s ezen a nyiláson a nyugta hull ki, a melyet a gépe az utalványról metsz le azután, hogy a kellő bélyegzés és rányomás már megtörtént.
A gép lebélyegzi a feladás napját és óráját az utalványra, rávezeti a sorszámot az utalványra és a vevényre, lemetszi a nyugtát, kétfelé osztva adja ki magát a főlapot és nyugtát, mindezt öt másodpercz alatt. Könnyü belátni, hogy ezzel a móddal legalábbi s huszszor annyi utalvány vehető fel, mint azelőtt. A gép által kezelt utalványok egy belső asztalra kerülnek, a hol sorjába elkönyvelik azokat. A portó lerovása pénzben teljesen azonos értékü a bélyegvásárlással és annak felragasztásával az utalványra. A kezelőtiszt a nála befolyt pénzösszeg portóját az ellenörző tisztnek, vagy hivatalnak pénzben adja át.
Természetesen ehhez a géphez nemcsak az kell, hogy azt helyesen kezeljék, hanem olyan feladó közönség is, a mely maga tudja az utalványokat helyesen kiállítani.
