Israels József (1824-1911)

Az e napokban elhunyt Israels Józsefnek pályafutása érdekesen tükrözi vissza a mult század művészeti törekvéseinek történetét. A kiváló holland festő ugyanis nem tartozott a gyorsan elzárkózó és tovább nem fejlődő egyéniségek közé, együtt haladt mindig a korral s mint Tizian is, késő öregségében, hetven-nyolczvan éves korában jutott el művészetének tetőpontjára.

1824-ben született, első tanulmányait Amsterdamban végezte, majd Párisba ment. Ez az idő ott a történelmi jelenetfestés delelőjét jelentette: nagy, pompásan csillogó, szinháziasan elrendezett tömegek, óriási nagy képek, melyeket történelmi czímük, de nem festői előadásmódjuk tett nevezetessé. De Israels sokkal eredetibb egyéniség volt, hogy a Delaroche-iskola nyűgét ne tudta volna lerázni, egy pár unalmas és sima konvencziókkal festett históriai kép után megtalálta a maga hivatását.

Szeretetteljes megfigyeléssel merült el hazája egyszerű, mindennapi életének megfigyelésébe. Híressé vált képei, az „ Asszonyi sors”, „ A hajótörött”, „ A falu szegényei”. „ A hazatérés”, „A varróiskola”, „A homokzátonyokon”, „Egyedül a világban” stb., legnagyobbrészt a hollandi népélet jeleneteit ábrázolják.

De nemcsak festményeinek tárgyai köre változott meg teljesen, a mi önmagában még nem jelentett volna sokat, hanem megváltozott alkotásmódja is. A történelmi képek hideg konvenczionálizmusát mély és meleg emberi érzés váltotta fel, minden alkotásán átvonul az emberi sors szenvedései és tragikuma iránt érzett mély részvét, mely őt témáihoz vonzotta.

Tárgyainak ez a lelki átélése sok Rembrandtszerű vonást mutat, de viszont anekdotaszerű elemeket ád alkotásainak, a mi miatt nem egyszer igazságtalan támadások is érték művészetét. Igazságtalanok voltak, mert ezek a tárgyi tulajdonságok nála nem váltak művészietlen tendencziává és kiválóan nagy stílű művészeti kifejezésmóddal párosultak.

A franczia történelmi iskola sima, csupán lokális szinekkel ábrázoló tarka-barka festésmódját hamar elhagyta, mindinkább egy szinhangulatba foglalt tonusos képeket festett, a nagy szeretettel merült el a fény és homály ellentéteinek és egybeszűrődésének megfigyelésébe. E téren ritka tökéletességig vitte, úgy hogy hasonlatként ismét Rembrandt jut eszünkbe, de míg ez sokkal démonibb, nagyobb, mysticusabb hatásokat hozott ki és nagy ellentétekkel dolgozott, Israels lágyabb, inkább az átmenetek, mint az ellentétek ábrázolója.

Ábrázolásmódja nem kerülte ki a franczia impresszionozmus hatását. Évről-évre nagy vonalubban, könnyedebben, változatosabban festett, mindinkább kevesebb és egyszerűbb eszközzel tudta ábrázolni thémáit, csak úgy mint nagy elődje, Rembrandt vagy Tizian ki szintén aggkorában érte el a legkönnyedebb s legkifejezésteltebb alkotásmódot.

Hosszú életet élt, a melyben hazája művészetének egy jelentékeny kora tetőpontját érte meg, de nem csak nagy formai művész volt, hanem mélyen érző ember is, ki nemes érzelmi tartalmat tudott önteni művészetébe.

Farkas Zoltán.