|
Hatszázéves freskóképek
A Marosvásárhelytől alig másfélkilométernyire fekvő Marosszentanna XIV. századbeli ódon fatornyos temploma már régóta képezi a régiségbuvárok élénk érdeklődésének tárgyát. Orbán Balázs ismert „Székelyföld leirásá”-ban ezeket írja róla:
„Szentannán egy Igen érdekes régi egyházra akadunk, melyben minden későbbi elidomtalanítás mellett is egy régi román ízlésű műemlékre ismer a régész. Ez a reformátusok egyháza, melynek 10 lépés hosszú s ugyanily széles szentélye félkör apsissal, tagozottan, egyszerű donga boltozattal és köríves diadalívvel bír.
Ablakai mind átalakultak, de megvan ma is az evangéliumi oldalon a köríves szentségfülke, melyet igen csinos román ornamentika jellegét mutató párkányzat keretel körül. E szentségfülkén, a hol egy másik vakalakitású öreg van a falba vájva, mely fenekén mindkét oldalon kiöblösödik, ez valószínűleg rejtekhely vagy edényfülke volt.”...”Az egyik oldalon megvan a hosszszentély falába mélyített 5 láb széles, körívvel záródó papi szék (Chorsthul), minő csak a legrégibb egyházaknál fordul elő! Hogy ezen érdekes templomot mikor építették, arra vonatkozólag megbízható adatokkal szolgál Benkő Károly „Marosszék ismertetése” czimű művében, a hol a következőket írja: „Hogy Marosszentanna már XIV. században önálló egyházközség volt, azt a pápai dézmák regestrumából láthatjuk, hol az 1332. évi rovatában a 617. lapon ekként van bejegyezve: „Paulus Sac de Sc. Anna selo 4.” Továbbá még e néven a 733. és 763. lapon! A reformáczió idején ez a templom ép úgy, mint a katholikusok összes marosszéki templomai a reformátusok kezére került, a kik azokat a maguk egyházi szertartásának megfelelőleg átalakították, illetve egyszerűbbé tették. Első dolguk volt természetesen, hogy a falfestményeket eltűntessék s ezért a falakat mészréteggel vonták be. Ez a mészréteg, mely a temperafestésű freskókat csodálatos módon konzerválta, néhány év előtt mállani kezdett s ekkor jöttek rá, hogy képek vannak az oltár mögötti falon.
A műemlékeket gyűjtő bizottság kiküldte Pethely Gyula művésznövendéket, a ki nagy ügyességgel és kitartással hántotta le a mészréteget a falakról. Az oltár mögötti falon, a templom bejáratával szemben az egyik képről sikerült a mészréteget lehántani, úgy, hogy ez a kép talán még jobb állapotban került felszínre, mintha nem lett volna körülbelül 500 éven át mészréteggel bevonva. A képeket minden valószínűség szerint a XIV. század elején festették. Ha a marosszentannai freskókat összehasonlítjuk e kor freskóival, például Giotto tanítványának Duccio di Buoninsequa egyik képével (Mária Jézussal és az angyalokkal), rögtön szemünkbe tűnik nemcsak a kompoziczió, de az egyes alakok közti hasonlatosság is.
Az istenanya fejtartása, az ovális arczok egyforma megrajzolása s egyáltalán a természet mélyebb megfigyelése nélküli primitív, de a gót művészet merevségéhez képest már némileg fejlett festés, eléggé bizonyítják, hogy a képek ezen korból származnak. Az egyik szentannai freskó (melyet itt bemutatunk), mely az istenanyát ábrázolja lebegő, térdelő és zenélő angyalok csoportjában, teljesen az akkori művészet színvonalán áll. Az arczoknak e képen is egységes karakterük van, de azért már látszanak a képen bizonyos individualizáczióra való törekvés nyomai. Hogy ki volt ezen freskók festője, arról semminemű feljegyzés sem maradt fenn. Valószínűnek látszik az a feltevés, hogy azok nem eredeti festmények, hanem a kor művészetéhez képest nagyon ügyes kópiák, miket szerzetes barátok készíthettek a XIV. század végén vagy a XV. század elején. És az is majdnem kétségen kívül megállapítható azon kor képeivel való összehasonlítás alapján, hogy nem egy képről másolták le azokat, hanem az egyik képről, például Cimabue-képről az egyik, s talán egy Buoninsequa-képről egy másik alakot másoltak le s így egy szintetikus kópiának igen érdekes formájával állunk szemben. Turnowsky Sándor. |