|
A luziádok népe
A rex fidellissimust elűzték, s Portugálból köztársaság lett. Ez a második köztársaság, melyet a portugál faj monarchiából alakít. Az első Brazilia, Portugál leányországa volt, honnan huszonegy évvel ezelőtt küldötték haza Európába az öreg II. dom. Pedro császárt, vele adva pénzt és vagyont, mondván: Jó császárunk, derék, jóindulatú ember voltál, de nekünk már nem kell császár, menj Isten hírével.
S a jó dom. Pedro elment, s most ott pihen Lisszabonban, a Sao Vicente kolostor altemplomában, a portugál királyok pantheonában, fekete bársonynyal díszített koporsóban zöld bársonyba, a braziliai színbe burkolva . Ebbe a kriptába több király koporsóját nem teszik. Az utolsó kettő a három évvel ezelőtt Lisszabonban meggyilkolt Carlos király és fia a trónörökös koporsója volt. Mikor e két halottat levitték őseik közé, akkor foglalta el a portugál trónt. Isten kegyelméből, az özvegy Amália királyné tizennyolcz éves másodszülött fia, Mánunel király. Ő volt az utolsó portugál király. Elmenekült, s a szép Luzitánia földjét nem látja többé. „Ezt a latin fajt mintha megbabonázták volna”, — így kiáltott fel X. Pius pápa, midőn hírét vette a lisszaboni eseményeinek. Valóban, nem a legegyszerűbb kérdések közül való, hogyan alakult át e népek lelki világa. De átalakult és átalakulóban van. A portugál nép a közmondás szerint „udvarias és vidám”. De lelkének vannak erősebb indulatai s nagyobb mélységei, melyekkel a régi közmondás nem vetett számot. Származása, vére a legsajátszerűbb. Nincs Európában a fajok és törzsek oly sokféleségének keverékéből összealkotott nép, mint a portugál. Ibériai, kelta, romai, gót és mór elemek alkotják e nép-egyéniséget, melynek vérében elvegyül még egy-egy csepp az első karthagói hódítók, a francziák és a zsidók véréből.
Ennek következtében az ország északi hegyvidékein lépten-nyomon találni hatalmasan megtermett, fehér képű, szőkehajú férfi- és asszonynépet s szöszhajú gyermekeket; ezekről lerí a germán eredet. A délvidéken egészen más fajtájú a portugál nép: bőre, vonásai czigányosak, alkata sudár, arcza kerek, mandulaszerű metszésű szeme szokatlanul nagy, szemöldökének íve merész - s különösen az asszonynépen néha elragadóan szép - telt ajka, arczának olajbarna, mór színe tiszta afrikai eredetre vall.
A kikötővárosokban sok a mulatt. Ez a portugál nép nagy gyarmat-alapító multjára s a négerek sűrű bevándorlására vall. A portugál nép jellegén alapjában véve a román eredetre vall minden: az élénkség s mozgékonyság, a külső pompa kedvelése, e lovagias, szertelen udvariasság. A délvidék e sajátszerű heve félreismerhetetlenül meglátszik még a régi eredetű portugál népünnepélyeken és népszokásokon még manapság is.
Az ország egyes vidékein még ma is megőrizték - ha csak külső formái szerint is - a leányrablás ősi szokását: a legény az erőszak jelei közt viszi el szülőfalujából szívének választottját. A temetés nagy dísze, az égő gyertyákkal való középkorias színezetű gyászmenetek, a dús halotti tor, mind-mind hamisítatlan délvidéki szokás jellemző szokásai. A rex fidelissimus bizony nem tér vissza többé országába s a nyolczszáz éves portugál királyságnak vége. A forróvérű nép, mely egykor a dinasztikus hűség példaképe volt, s regényes, kalandvágyó vérétől űzetve, gyarmatokat hódított túl a messze tengeren és gyarmatainak mesés kincseit hordotta össze. Királyainak dicsőségére, az anyaországnak világszép fővárosába és egyéb kulturhelyeire, Camoens népe, a hit védője, délszaki hevének minden forróságával köztársaságért rajong és szakítva a pápasággal, a pozitivizmus, a szabadgondolkozás szolgálatába áll. A régi Luzitánia másodszor is meghalt s megszületett belőle a latin faj harmadik köztársasága: Francziaország és Brazília után Portugália. Tíz hónapos az új respublika. A régi király-párt minden kővel megmozgatott és megmozgat, hogy új életre keltse a monarchiát a volt királylyal, vagy a Braganza-család más szülöttével - de a köztársaság eléggé ellenállóképesnek mutatkozott. S a porgtugal nemzetgyűlés most összeült, köztársaságot az egész nemzet nevében véglegesen proklamálta, a köztársaság elnöki székét elfoglalta Portugália első választott elnöke: dom. Manoel de Arriaga.
A nemzetek elismerése most már nem késhetik soká. Az Éjszakamerikai Egyesült Államok régebben elismerték a portugál köztársaságot, Francziaország most ismerte el s példáját mihamarabb követni fogják az európai monarchiák is. Portugália szakított a monarchiával; de vajjon hívebb lesz-e köztársasági vezéreihez, mint királyaihoz?
Az első elnökválasztás a minap már a hálátlanság jelei közt emelte a köztársaság élére a jó köztársasági érzelműs derék, de fényesebb tulajdonok nélkül való Arriagat, az elnöki székről pedig haza küldte könyvei közé a tudós Braga Theofilt, a portugál köztársaság eszméjének lángszavú hirdetőjét, megbuktatta az érdemes Machado Bernardino jelöltségét, Magelhaes Limáról pedig meg sem emlékezett. |