Még Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején egyik akkori ellenzéki lap éppen tizenöt éven keresztül jósolta nap-nap után a kabinet bukását s amikor végre az öreg Tisza csakugyan lemondott, a lap politikai szerkesztője diadalittasan fakadt ki a redakcióban.
- Ugy-e megmondtam előre? Lássátok, igazam volt.
Valóban igaza volt, de csupán másfél évtized mulva. Most azonban sem az országnak, sem az ujságoknak nem kell addig várniok, amig a Lukács-kormány távozásáról szóló jóslatok beteljesednek. Hamarabb, mint hinné maga Lukács, be fog ez az örvendetes változás következni. A Lloyd-klubban érzik is már ennek a fordulatnak előszelét, csak még precize nem tudják, nem is tudhatják a nagy esemény időpontját. De már berendezkednek az uj alakulás lehetőségére s igen sokat Khuen-Héderváry felé pislognak, benne lévén látni az uj, ismét felkelő napot. É nemcsak Budapesten, hanem – s ez a mi sajnálatos jogi viszonyaink között lényegesebb, - Bécsben is az a vélemény jegecesedett már ki, hogy a Lukács-Tisza-féle rendszer már csak igen rövid ideig tarthatja magát.
Mit mondanak Bécsben?
Egy beavatott politikusnak, akit igen jó összeköttetések füznek a bécsi illetékes körökhöz, a helyzetet igy jellemezte munkatársunk előtt:
- Amint előkelő forrásból hallom, a Lukács-kabinet hetei meg vannak számlálva s talán még húsvét előtt uj kormánya lesz hazánknak. Persze ahhoz nagy fantázia kell, ha valaki azt jövendölné, hogy ez a munkáspárt kegyvesztését is jelentené. Erről szó sem lehet. Ugy a korona, mint a korona várományosa is ragaszkodik a kompakt 67-es többséghez s minden kalandos kisérlettő irtózik. A Lukács és Tisza apró játékait nem zavarnák a közvélemény nyomása alatt, ha a külpolitikai helyzet nem borulna be egyre jobban. A mértékadó tényezők nagyon félnek egy tavaszi háborutól s éppen ezért biztosítani szeretnék a belső békét. Már pedig Lukács minden félrevezető információja ellenére is – ugy a Hofburgban, mint a Belvedere-ben kitünően értesültek Magyarország nyugtalanító belvillogásairól s meg akarják előzni azt a szinte forradalminak igérkező állapotot, amelyet a reakciós választójogi reform további erőszakolása okozna. A lázongó kedélyeket tehát hamarosan le fogják csillapítani, Lukács és Tisza menni fog, a mostani választójogi javaslatból pedig sohasem lesz törvény.
