Temetés az alkonyatban

Nyolcz óra van. Harangok öble
Kondul a titkos messzeségbe,
Az égalj véres és világos,
Miként ha roppant város égne.

Nyolcz óra van. Augusztus este.
Az árokszéli karcsu nyárfák
Zizegnek, halkan muzsikálnak
Mint vén szobákban régi hárfák.

Nyolcz óra van van, s a temetőben
A sirásó két víg legénye,
Sírt ás. Az árnyuk óriása
A naplementi fényben égve …

Nyolcz óra van, valakit hoznak.
Kórházi fekete szekéren;
Gyalult koporsó s benne alszik
Valaki békén és fehéren.

Nyolcz óra van; augusztus este.
Az égalj véresen világol
Költő-e, szent-e, vagy csavargó.
Ki igy megy el, a földi vándor?


Dutka Ákos