A pompeji-i ásatások

Az eltemetett Pompejiből, a melyet Kr.e. 79-ben a Vezuv borzalmas kitörése pusztitott el, évről-évre meglepőbb részletek jutnak felszinre. Az ásatásokat szünet nélkül folytatják és ha ennek daczára csakis hosszu évek eredményeként lehet rámutatni a kiásott kisebb-nagyobb területekre, annak az a magyarázata, hogy rendkivüli gondosságot, óvatosságot és pontosságot igényel az ásatás, mert vigyázni kell, hogy a csákányok, ásók emelőrudak stb. el ne pusztitsák, össze ne törjék azokat a maradványokat, a melyek a láva- vagy hamuréteg alatt feküsznek.

Nemrégen történt, hogy teljesen kiásták Obelliusz Firmusz, dusgazdag római polgár pomeji-i házát és környékét. Az ásatásnak ezt az eredményét egyébként, a Tolnai Világlapjában már bemutattuk. Most azonban alkalmunk kinálkozott közölni egy fényképfelvétel nyomán Obelliusz Firmusz és hozzátartozóinak földi maradványait.

Megilletődéssel tekinthetünk csak erre a képre. A csontvázak elhelyezettségéből láthatjuk, hogy Obelliusznak és hozzátartozóinak nem jutott idejük a menekülésre, oly hirtelen érte őket utól a veszedelem, oly elemi erővel hullott rájuk a lapilli, meg a hamueső, hogy valósággal elnyomta őket. Obelliusz felesége kezét fogta, mellettük voltak a gyermekeik és két belső cselédük. Igy fultak meg néhány pillanat alatt.

És kétezer év mulva kiásták őket, ujból napvilágra kerültek abból a mélységből, a hova a veszedelem és évezredek pora, képződő földrétege temette őket, mi pedig elgondolkodva állunk meg e maradványok előtt, a melyek egy letünt kulturáról, világbirodalomról, annak szokásairól, örömeiről, bajairól regélnek.

Egy másik ugyancsak rendkivül érdekes fényképfelvétel azt ábrázolja, a mint egy római férfiu menekülés közben egy fára mászott fel, azonban a fa ága az ember sulya alatt letörött és a menekültét a hamueső eltemette. A holttest idők folyamán nem oszlott fel, hanem megkövesedett abban a helyzetben, a mint az illető férfiut a halál utólérte. Kezeit az arcza elé tartotta, hogy elháritsa magától a fullasztó hamuesőt.