A Titanic pusztulása

A Kárpáthia hajó megérkezett Newyorkba, a hol partraszállitotta azokat, a kik elkerülhették halálukat, a mely a Titanic hajó pusztulása alkalmával fenyegette őket. Toll nem képes leirni azokat a részleteket, a melyeket a megmenekültek a szerencsétlenség borzalmairól beszéltek el. A szomoru tény az, hogy alig menekültek meg hétszázan, mig másfél ezernél többen merültek el a tenger hullámaiban.

Smith kapitány, a mikor a hajó annyira sülyedt, hogy a menekülés ki volt zárva, agyonlőtte magát. Az emberek egymáson gázoltak keresztül, az életösztön rettenetesen dolgozott, de viszont megható volt, a mint a férfiak százai előrebocsátották az asszonyokat és gyermekeket, hogy soha többé viszont ne lássák.

Ott lelte halálát Stead Vilmos, a 82 éves amerikai békeapostol is, Butt kapitány, Taft megbizottja, stb. A hajó Marconi távirótisztje híven teljesitette kötelességét, a táviratozásra kapott parancsoknak eleget tett, kiderült azonban, hogy kezdetben – bár nyilvánvaló volt a veszedelem – hazug táviratokat diktált Smith kapitány és Ismay, a társaság igazgatója, a ki ellen a kihallgatott menekültek nagyon terhelően vallottak és a kiről kiderült, hogy a társaság anyagi érdekeiért képes volt könnyű lélekkel az utasok életével játszani. Megállapitották, hogy a hajón kevés volt a mentőcsónak és tömeges szerencsétlenség esetére ki volt zárva, hogy mindenki megmenekülhessen.

Annyi kétségtelen, hogy a Marconi-féle drótnélküli táviratozás mentette meg azoknak az életét, a kik óriási küzdelmek árán feljuthattak a Kárpáthiára. Ha a zseniális fiatal olasz fizikus találmányával nem lett volna felszerelve a hajó, az esetben senki sem kerülhette volna el a halálát.