Uj gyorstüzelő ágyu

A hadi technika, különösen a tüzérség lőfegyverei tekintetében az utolsó évtizedben rendkivül sokszor s mindig nagy lépésekkel haladt előre. Általában a lőfegyvertechnika az egyedüli tér, a hol már hadászat tekintetében sokat várhatunk.

A Werndl-fegyverek nem oly régiek, hogy ne emlékezhetnénk rájuk s az ezeket követő Mannlicher-rendszerü ismétlő puskák mégis egy egész háborunyerést jelentenek egy hadseregre nézve.

Alig tanultuk meg az ismétlő fegyvert, már a géppuska szerkezete ejt bámulatba s ezzel egyidőben az uj ismétlő fegyverek anyag és szerkezet tekintetében mulják fölül a régi, első formáju fegyvereinket.

Ugyanigy történt a tüzérségi fegyverekkel is. E tekintetben vissza kell vezetnünk az olvasót a lőpornak golyóvetési felhasználása idejére. a mikor még az ágyu szerkezete abba állott, hogy az ágyucső végére egy sulyos vasgolyót helyeztek, a elejére pedig lefojtottak egy nagy csomó puskaport. A meggyujtott puskapor, ha elég erős volt az ágyu csöve, kilőtte a golyót, ha gyenge volt, szétvetette az ágyu csövét s megölte a mellette állókat. A legnagyobb távolság, a mennyire a legrégibb ágyuk hordtak, 5-600 lépés volt, ellenben a dörgés száz kilométerre is elhangzott.

Most némileg forditva van a dolog. Az ágyulöveg, az ágyu nagyságához képest, 11-15 kilométerre is kilőhető s a dördülés a fele utjára se hallatszik el, mint régen. Az ágyu fejlődésében mindenekelőtt az a jelentős lépés történt, hogy a vas helyett a szivósabb, rugalmasabb bronzot használták, a gömbölyü lövegek helyett a hosszukásat vezették be.

Az ágyucső anyaga ma is bronz, aczél és más alkalmas fémanyagok hozzáadásával, a lövegek ellenben csak a formát tartották meg. A lövegek belseje ma már valóságos gépszerkezet, a mely előre meghatározott idő mulva, vagy a czél találása alkalmával szétrobban s egy golyó helyett ezer és ezer felé öl szétrebbenő darabjaival s belső tartalmával. Az ágyu további tökéletessége azután természetesen azt czélozta, hogy minél rövidebb időközben minél több lövést lehessen leadni.

Törekedtek könnyüségre, erősebb pánczélzatra, nagy ellenállásra, messzebb való hordásra, végül a könnyü kezelhetőségre. Ebben az ágyu tökéletesitésben két nemzet jár elő. A német és a franczia. A francziák mint tudva van elvesztettek a németekkel szemben a mult század elején két tartományt és ezt a francziák nem tekintik végleg elintézettnek, csak kölcsönnek, a mit majdan visszafizetnek a szomszédnak. Szinte erre a jövő háborujára készülnek, a mikor ujabb és ujabb fegyvertökéletességekkel lepik meg a világot. Ha egy uj franczia lövegről szól a hir, a németek egy ujabb fegyvert találnak föl.

Egy uj német puskára a francziák ugy ágyutalálmánynyal felelnek. Igy van most is. A németek uj taraczkjainak ellensulyozására Deport franczia ezredes egy uj visszafutó csövü, tölténykidobó gyorstüzelő ágyut szerkesztett, a melynek rajzát itt mutatjuk be. Az ágyu külső formájára nézve minden más előbbi ágyuhoz hasonló. Az első szembeötlő eltérés, hogy az ágyucső egy alátétrudon, ugynevezett csuszó szánon, nyugszik, a mely szánon a lövés pillanatában visszaugrik s a kilőtt töltényhüvelyt magától kilöki az –ágyu fejéből.

A két ágyukerkék között fedéllel ellátott védőpánczél van, a mely mögött dolgoznak a tüzérek. Ezek a pánczélok vanadinaczéllemezekből készültek, három és fél milliméter vastagok, tehát a mai harczászati lőtávolságról jövő fegyvergolyóknak ellentállanak. Ágyugolyónak természetesen nem, de viszont az ágyugolyók legalább is 6000 méterről repülnek s a találási esély igen-igen csekély.

Az ágyulöveg kezdősebessége 520 méter s az ágyucső átmérője 75 milliméter. Az egész lövegszerkezet sulya lövegkocsival együtt 1500 kilogramm és tölténytartójába 20 löveg fér bele. A lövés-okozta visszalökést az ágy alján elhelyezett éles lapátok fogják föl, a melyek, ha a talaj nem sziklás s nem fagyott, mélyen belenyomulnak a földbe. Az ágyuról a német kritika nem a legjobb, de azért máris készül az ellensulyozó uj német ágyu.