Csodával határos az a bizalom, melylyel a nagyközönség a vasuti tekhnika biztonságával szemben viseltetik. És nem lehet tagadni, hogy ez a bizalom túlnyomó részbe jogosúlt is. De azért nem szabad, hogy elvakúlttá tegyen úgy a szolgálat, mint a közlekedés képzelt tökélyei iránt. Nem minden vasuti baleset származik vétkes gondatlanságból. Vannak veszélyek, melyeket eddig nem sikerült legyőzni a tudománynak sem.
Különösen közeli a veszély p. o. a nagyobb alagútakban, és pedig nem csupán építtetésök ideje alatt. Kétségtelen ugyan, hogy p. o. a gotthardi alagút fúrási ideje alatt nagyfokú halandóság tört ki a munkások között s bizonyos sulyos természetű ragályos bélbaj erősen szedte áldozatait, a mit épen az okból azóta gotthardi anemiának kereszteltek el az orvosok.
Az első veszély ez alagútak magas hőmérsékletében áll, mely az egymást követő vonatok átrobogásával szinte tűrhetetlenné emelkedik. Az alagútak hőmérséklete azok hoszszától, s a fölöttük emelkedő hegytömeg magasságától függ. Legmagasabb a megnyitás idején, s az első évek alatt fokozatosan alászáll, míg oly fokot ér el, mely az év minden szakában változatlan marad.
Minden vonat, de különösen a nehéz tehervonatok, melyek kettős lokomotív-erővel, mérsékelt gyorsasággal haladnak, hozzájárúlnak az alagút légmérséke fölhevítéséhez. Ha aztán, mint gyakran megesik, a gőzgép füstjét nem söpörheti ki a légáram, hanem fennakad és mind sűrűbbé tömörül minden új vonat után, akkor a hőmérsék aránytalanúl magasra emelkedhetik s 30-40 fokot is elérhet, a rendesen felűl. Így aztán 50-65 fokos hő is támadhat, melyet az ember nem bir ki sokáig, még ha nem járúl is hozzá a széngáz mérgező hatása.
Minő gázok lehetnek ezek? Olyanok, a melyek a levegőben égő szén fölszabadúlt atomjainak a környező levegő molekuláival való egyesüléséből származhatnak. Már pedig tudni kell, hogy egy atom szén leköthet egy vagy két atom élenyt. Utóbbi esetben, mely a gyakoribb, egy ismert test, a szénsav áll elő, mely a vízben feloldva, annak csipős ízt ad. Mérges hatása ennek is van, de csak csekély mértékben.
De egyesülhet a szén-atom csupán egy atom élenynyel is s akkor egy szin, íz és szag nélküli, de belégzésre rendkívül veszélyes gáz áll elő: a szénéleg, melynek mérges hatása már kétszázszorta nagyobb a szénsavénál.
A mi a többi alkatrészek, a szénsav, levegő, porszem és bizonyos illó anyagok hatását illeti, azok, mint Giacoso kimutatta, semmi ártalmas befolyással nincsenek az egészségre. Épen így nincs veszély a nyilt pályán való utazásnál, vagy ha az alagútban a szellőzés kielégítő.
A közönség minderről keveset tud. De a vsasúttársulatok már régóta törik fejöket, hogy miként lehetne megszüntetni a bajokat. Mindezeket az eshetőségeket csak a villamos erőre való átalakítással lehetne kikerülni. Hiába próbáltak jobb fajta szénnel tenni kisérletet; ezek még több szénéleget fejlesztettek.
Ezért az Olaszország és Bécs közti közlekedést biztositó osztrák vasuttársaságok vegyileg olcsóbb minőségű szénnel is beérik, mert jobban tudják azt kezelni, viszont másutt bizonyos szivattyu-rendszert rendeztek be, melylyel szükség esetén alulról merített levegőt bocsáthattak a személyzet és az utasok rendelkezésére. Hideg vízzel és gyógyszerekkel is ellátják némely helytt a vonatot.
Legújabban az olasz Saccardo mérnök is szerkesztett egy hatalmas ventilatort, mely a pracchiai és gotthardi alagútaknál alkalmazva, már is jelentékeny eredményeket ért el.
