A nyüzsgő, tündöklő tömeg özönjét                                
Sodorja, mámorítja zene;
Fölforralá a terem levegőjét
Az élvvágyók sóvár lehellete.

Álarc alatt kigyúl a szűzek vére,
Lepattan a fesz, mint unott bilincs;
Bűbáj lobog fel minden nő szemébe; -
Itt a gyönyörnek vége-hossza nincs!

De jön az éjfél és lehull az álca
S hol az üdvök tanyáját sejthetéd,
Honnét rád annyi csábítás sugárza:
redős, rút orca vigyorog feléd.

Mi lesz még akkor, ha eljő a napja,
Hogy szertefoszlik minden pompa, máz -
Mindenkiről lehull a lét álarca
És megkezdődik a nagy pusztulás.