Fényképezés a tenger mélyében

A tenger mélye jóformán ismeretlenebb előttünk, mint a szárazföld belseje. Búvárok alig hatolhatnak egy pár öl mélységnél lejjebb: nem is bírnak sokáig lenn maradni, a mellett a nap fénye tudvalevőleg nagyon csekély mélysége hatol be, úgy hogy csónakokból a tengernek csak a felületét lehet megvizsgálni.


Bármily sokat írtak is ennélfogva mindeddig a tenger csodáiról, egészen világos, hogy azoknak legnagyobb részét még ezután kell felfedeznünk, s e czélra csak egyetlen mód van: az ugyanis, ha a tenger mélyében is lehetséges lesz fényképeket készítetni. S ezt a nevezetes és nagyfontosságú felfedezést tette meg közelebb egy ifjú franczia zoológus, Bouton Lajos, a párisi egyetem zoológiai tanszékének assistense.


Bouton már 1893 óta foglalkozik a tengeri fauna tanulmányozásával s e czélból hozzászokott a búvár-öltözet viseléséhez is, mely tudvalevőleg igen nehéz, kényelmetlen, sőt veszélyes is. Magától értetődik azonban, hogy a búvár-öltözetben víz alatt tölthető pár percz nem elégítette ki a komoly természetbúvárt s ezért már kezdettől fogva arra törekedett, hogy legalább fényképeket készíthessen a tenger mélységéről s e czélból új fényképező készüléket kellett feltalálnia.

 

Bouton az úgynevezett detektív-kamarát használta e czélra és pedig rézlemezekből készített dobozban. A doboz fedelét vaskos kaucsuk-szalag veszi körül s erős csavar zárja el. A kamara lencséje az elől levő rézlemez mögött elhelyezett kerek tükör-üvegtábla mellett van s a kamara külsején levő készülék segítségével nyitható és zárható.

 

A lemezek fölcserélése is ily automata készülékkel történik. Mivel továbbá már tíz méter mélységben is igen nagy a lég- és víznyomás, a kamara falainak megvédése végett a feltaláló kaucsuk-labdát használ, mely egy rövid cső útján összeköttetésben van a doboz belsejével. Ebben a kaucsuk-labdában körülbelül négy liter levegő fér el, mely a külső nyomás hatása alatt a kamara belsejébe tolúl, s így annak falait megmenti az összenyomatástól. A kamara állványa már mellékes. Bouton egyszerű, öntött vasból készült háromlábú állványt használt.



Az újonnan fölfedezett vízi fényképező készülék használatánál természetesen a legnagyobb nehézség a kellő világítás hiánya. Már hat méter mélységben is legalább 30 másodperczig kell a fényképező készüléket nyitva tartani, hogy némileg tiszta képet nyerjünk, hét méter mélységben pedig a napfény hatása már teljesen elégtelen a fényképezésre. Ezért mesterséges világítást kell használni.

 

Anyagi okok miatt Bouton nem használhatott villámfényt a tenger alatti fényképezéseknél, pedig bizonyára az lett volna a legjobb, e helyett azonban maga készített egy üveggolyóban elhelyezett lámpát, mely oxygén-tartóval állott összeköttetésben s ezt ismét kiegészítette egy magnesium porral telitett gumi labdával, melynek tartalmával bármely pillanatban föllobbanó fényt idézhetett elő, a melynek segítségével rögtön lehetett fényképet csinálni.


Bouton a tenger mélyéből készüléke segítségével már számos tájképi és másnemű felvételeket csinált, különösen a Földközi-tengernek Bangul közelében levő kis Troc nevű öblében. A fényképek pillanatnyi felvételek fellobbanó fény mellett, átlag négy méter távolságban levő tárgyakról. Vannak oly fényképei is, melyeket csónakban ülve vesz fel készülékével a tenger vizéről egy-két méter mélységből.

 

A kisérletek általában jól sikerültek, a fényképeken mutatkozó állatokat és növényeket nagyon jól meg lehet különböztetni, úgy hogy a találmány tökéletesítésére teljesen biztos reményünk lehet. Bouton kisérletei ennél fogva a tudományos kutatások terén nagy fontosságú új iránynak kezdetét jelölik, mivel a tengernek eddig jóformán teljes homályába borúlt titkos kincseit fogjuk segítségükkel idővel megismerni.