A vasutépitő gép

Szinte különösen cseng az ember fülébe. Gép, a melylyel vasutat lehet épiteni. Ez volna tehát az emberi elme legösszetettebb alkotása. Tudja mindenki, a ki valaha vasuton utazott, hogy mit jelent hegyet alaguttal keresztülfurni, szóval olyan munkák tömegét és ezerféleségét kell elvégezni, hogy azt egy géppel pótolni egész egyszerüen lehetetlen. A vasutépitésnél minden elképzelhető iparosmunka, minden épitési anyag külön-külön szerepel, ezeket tehát géppel nem lehet egységesen megcsinálni.

Van azonban a vasutépitésnek egy része, a melyet gépi erővel már néhány év óta tartó kisérletek alapján el lehet végezni. Ez a sinfektetés a talpfákkal és szögezéssel együtt. Ehhez azonban az alépitménynek, annak az épitménynek, a melyen a talpfák fekszenek, készen kell lenni. Az itt bemutatott képen azonban egy olyan gépet mutatunk be mégis, a mely nekiindul egy mezőnek s mögötte kész vasúti pálya marad.

Hogy az ellentmondást megmagyarázzuk, elmondjuk, hogy ez a gép a kanadai nagy fővasut vonalán dolgozik. A rettenetes hosszu pályának vannak olyan részei, a melyek a természettől fogva már sinfektetésre alkalmasan vizszintesek. Nem volt nehéz egy nagy földgyalut szerkeszteni, a mely előre, mintegy 15 méterre, kiegyengeti a talajt s különböző csigán szaladó karokkal leás vagy feltölt, s az igy géppel elkészitett terepre a már nem uj találmányu talpfa fektető és sinrakó gép közeledik.

A gép össze van kötve. A sinfektető gép előtt nyulik ki az egyengető földgyalu, e mögött van a sinfektető gép, s az összetett mozgásu gépre ilyenformán rá lehet mondani, hogy vasutépitő gép. A pálya természetesen csak annyira kész, hogy a gép maga mehet rajta, a teljes elkészitést még emberi kéznek kell elvégezni.