Mint a rajzunk mutatja, ez a vasúti balesetet elháritó készülék voltaképpen tréfás dolog, s csak annyi benne a komolyság, a mennyit mi magunk helyezünk bele az összeütközés borzalmas ténye révén egy-egy találmányba. Egy tréfás amerikai ujságiró-mérnök bizonyára ki akart figurázni valami nagyhangu találmányt s ezt a berendezést ajánlotta, mint csalhatatlan eszközt a vasúti balesetek meggátlására.

Ez a tréfás berendezés azonban egy igen komoly magot takar. A rajz szerint a mozdony előtt két négykerekü kis kocsin fut az ütközőrud, a mely a legkisebb érintésre is elektromos áramot közvetit a mozdonyra s a mozdony, valamint a vonat fékszerkezete az áram következtében azonnal müködni kezd. A képen látható is a fék azon része, a mely az elölről számitott második kis kocsi első kereke alá nyulik.

A fékezés azonban nemcsak ezen az uton történik, hanem a mozdony és az ütközőrud közötti hatalmas rugószerkezettel. Ha ez összenyomódik, az első fékek a nyomástól leszorulnak. A tréfa abban nyilvánul, hogy ilyen hosszu szerkezetet nem lehet a mozdony elé szerelni s hogy az az ötlet, hogy egy bábu automatikusan folyton csengessen, magán hordja a találmány tréfás jellegét. A komoly mag ellenben az, hogy minden olyan szerkezet, a melyet nagy elmék, kiváló szerkesztők készitenek a vasúti összeütközések elháritására, ezen a tréfának látszó elven alapszik. Az ütköző nagy ellentállással birjon s a legkisebb nyomásra is azonnal fékezze az egész vonatot, de automatikusan jelzője is legyen.