Diplomás lányok és a - férjhezmenés

Az emberiség legújabb korának hihetetlenül sok az újabb és újabb társadalmi problémája a mely csaknem mînd kibogozhatatlanul kuszált. A bonyodalmak szakadatlan sorát azonban jóformán teljes pontossággal egyetlen főtényezőre lehet visszavezetni: a nő egészen új, egészen megváltozott és a multakhoz viszonyítva mérhetetlenül megnövekedett szerepkörére.

Noha Anglia a leghangosabb a már-már forradalom színű nőmozgalmak miatt, mégis az észak-amerikai Unióban vívták ki maguknak a nők gazdasági és társadalmi nézőpontból egyaránt a legtöbb hasznot, a legkönnyebb boldogulást és a legtöbb megbecsülést és egészen jogos az a föltevés, hogy maholnap a földkerekség minden népének a nőtársadalma abban az irányban fog haladni, mint az amerikai nő, ugyanazokkal a problémákkal fog vesződni, ugyanama sikereknek örülni és ugyanama szenvedések miatt könnyezni, mint a icoman of the United States.

És épen arról van szó, hogy a nőnek a társadalom kereteiben való újszerű elhelyezkedése, ha jár is kétségtelen új örömökkel, tagadhatatlan nagy sikerekkel, de okoz néhány olyan fájdalmas eltolódást és súlyos kényelmetlenséget a mely - legalább manapság – még eldöntetlenné teszi, hogy az amerikai nő példája szerint való haladás valóban fejlődést is jelent-e, nemcsak az egész emberiségnek, de maguknak a nőknek, hogy úgymondjuk, az osztályérdekei javára?

Működik Amerikában egy ugynevezett „női szövetség” mely éber figyelemmel kíséri, már a mult század hetvenes évei óta, az amerikai nő új elhelyezkedésének és új karakterizálódásának az összes külső és belső jelenségeit. Emez „Association of Women” följegyzései szerint l870-ben az Egyesült Államok területén öt nő működött az ügyvédi, egy a mérnöki, huszonnégy a fogorvosi és hét a gyorsírói pályán, hogy csak ennyit említsünk.

Már 1890-ben 160 nő volt mérnök, 337 fogorvos, 208 ügyvéd, 888 újságíró, 10,810 festőművésznő, 2725 színésznő, 34,568 zeneszerző és zenetanítónő, 4875 állami tisztviselő , 4555 orvos és 21,485 gyorsíró. Most már sok-sok százezerre rúg azoknak az amerikai nőknek a száma, a kik a legkomolyabb, a legtöbb tanulást és megértést követelő hivatást űzik s most már a számuk rengetegsége miatt is nagy mértékben hozzájárulnak az Egyesült-Államok fiziognómiájának a kialakításához, mint egy élénk és gyakran ismétlődő szín valamely nagyszabású mozaik-képen.

Érdekes, sőt izgató kérdés: milyen most már ennek a hatalmas női hadseregnek a helyzete például a – férjhezmenéssel kapcsolatosan? Milyen a hatása a diplomának, vagy pontosabban körülhatárolva: a pozitív tudásnak és műveltségnek a leányok férjhezmenő kedvét illetően?

Az említett „Association of Women” statisztikája szerint az amerikai diplomás nők közül csupán 28,2 százalék van férjnél, holott az egyéb, húsz évesnél idősebb amerikai lányok 80 perczentje találja meg hamarosan az élettársát. Ez a megállapítás bizony igen szomorú perspektívát nyit a házasság sorsát illetően amaz időre nézve, a mikor a diplomás leányok száma még inkább megsokszorozódik.

A veszedelem azonban, noha nem alaptalan, mégsem akkora, mint a milyennek a föntebb leirt két szám mutatja. Sajátságos ugyan, de vigasztaló, hogy a diplomás lányok még olyan előrehaladott korukban is férjhez tudnak menni, a mikor más leány már régen és a mi körülbelül ugyanazt jelenti, örökre megszerezte az aggszűz tiszteletetjelentő, de kényelmetlen czímét.

Amerikában igen gyakori jelenség, hogy diplomás hölgyek harmincz, negyven, sőt ötvenéves korukban is férjhez mennek, s ha azokat a nőket is fölvesszük a statisztikába, a kik akkor állottak be menyecskének, a mikor más nők már a nagymamai főkötőt viselik – úgy az aránytalanság már nem olyan megdöbbentő, mert végső eredményképpen a diplomás nők 54 százaléka - ha későn is - de férjhezmegy.

Van az „Assotiation of Women” statisztikájának még egy adata, a melyet érdemes fölemlíteni, noha egészen magától értetődő. Az nevezetesen, hogy az egyszerű leányok tíz százaléka már húsz éves kora előtt elsiet az anyakönyves elé, míg viszont a diplomás lányok között egyetlen egy sem akad, a kinek húsz éves kora előtt bekötnék a fejét. A mi természetes. Az egyetemi studiumok legalább 23-24 éves koráig lefoglalják a tudományra szomjas leányokat.

Nagyon érdekes az az észlelés is, hogy inkább mennek férjhez azok a diplomás lányok, a kik olyan egyetemekre jártak, a hol fiúk és leányok közösen szívják magukba a tudást. Amerikában vannak tudvalevően női egyetemek is és csodálatos, hogy azok a tudós lányok, a kik ezeket a főiskolákat látogatták, teljes tíz százalékkal maradnak el a férjhez menés nézőpontjától ama leánytársaik mögött, a kik a vegyes university-be iratkoztak. Hogy mért van ez így, maguk az amerikai társadalomtudósok sem tudják eldönteni. Lehet hogy a vegyes egyetemeken poétikus, gyermeki barátságok bontakoznak ki szerelemmé, majd pedig házassággá, de az is lehet, hogy a leánykollégiumok zárkózott nőies légkörében kifejlődik az a SAJÁTSÁGOS, de ma már nem ritka tünet, hogy fiatal lányok tudatosan ránevelik magukat az egyedülvaló életre.

Valami okos, higgadt tudatosság teszi jellegzetessé a diplomás leánynak a házassággal szemközt való állásfoglalását. A legjobb bizonyság erre nézve az, hogy Amerikában, a hol a válás valóságos divat, a diplomás aszszonyok egyáltalában nem válnak. Nehezebben, meggondoltabban, elbódulás nélkül mennek férjhez, de minden jel szerint igen hasznos és bölcs dolog ez a latolgatás, mert sohasem jár kiábrándulással, a minek beszedés megnyilvánulása a - válás.

F. A.